A polgármester elmondta, hogy Bencsik Jánoshoz régi ismeretség fűződik, és barátságuk nem a politikával, hanem a teológiai tanulmányok idején kezdődött. Bencsik János színesen beszélt napjaink nagy kérdéséről, a fenntarthatóságról. A fenntarthatóság kritériumának érvényesítése azt jelenti, hogy a fejlődést a jövőben nem lehet a természeti erőforrások korlátlan felhasználására, a társadalmi erőforrás-megújító intézményrendszer leépülésére, illetve az eladósodásra alapozni.

A fenntartható társadalom kialakulása elsősorban kulturális kérdés, miután az emberi cselekvéseket az értékkövetés határozza meg – hangsúlyozta Bencsik János. – Pokoli körülményeket teremtettünk magunknak a jéghideg közönyünkkel, együtt teremtettük meg ezt a helyzetet – utalt Bencsik János az egyre növekvő klímaváltozásra, a globális felmelegedésre, az üvegházhatásra. A szeretet melegét tökéletesen felszámolta a pénz hatalma. Megérkezett az anyatermészet válasza, hogy az általunk ismert környezet dinamikus, és változásaival felhívja a figyelmünket: ez a zsákutca, amiből ki kell lábalnunk, új érték- és életrendet kell kialakítanunk. A fenntarthatóság középpontjába az embert kell helyezni, ne a gazdaságot.

Bencsik János beszélt még arról, hogy erőforrások szempontjából ellentmondásos a magyar helyzet. Az egy főre jutó termelésre alkalmas föld nagysága alapján Európa éllovasai közé tartozunk. A felszín alatti vízkészleteink mind mennyiségi, mind minőségi jellemzőik alapján, nemzetközi összehasonlításban is legjelentősebb természeti erőforrásunknak tekinthető. Viszont erősen függünk adósságaink hitelezőitől, a pénzügyi és termelő befektetőktől, a külpiaci viszonyoktól, az uniós támogatásoktól.