76 éve, 1943. január 12-én indult meg a doni áttörés, a második világháború egyik legtöbb áldozatot követelő csatája. A II. világháborúban a Magyar Királyi Honvédség vesztesége többszázezres, a tatai 3/2 zászlóalj vesztesége 1000 és 1100 fő közötti volt. 1942-ben a német hadvezetés nyomására Magyarország egy kétszázezer fős hadsereget küldött a keleti frontra a már kint lévő alakulatokon felül, s mozgósították a II. magyar hadsereget, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt. A tatai zászlóalj a 3. gyalogezred kötelékében 1942. november 4- én rakodott vonatra, majd két heti szállítás után Kurszk környékén rakodott ki, s 200 kilométeres gyalogmenettel érték el kijelölt helyüket a Doni védőállásban. 1943. január 12- én Urivnál az orosz sereg sokszoros túlerővel áttörte a II. hadsereg arcvonalát. Január 15-ig a zászlóalj tartotta állásait a Don mellett, majd kivonták őket és tehergépkocsin délre, Kocsatovkára vitték, ezt követően pedig a parancs szerint Roszocski községbe meneteltek, majd másnap támadást indítottak a Jabloncsoje községet védő szovjet erők ellen. A támadásra válaszul egy túlerőben lévő gyalogság indult ellentámadásra, a zászlóalj egységeit visszaszorították, tűz alá vették, a visszavert egységet körülzárták, és nagy részét megsemmisítették, vagy fogságba ejtették. Csupán egy 50 főnyi csoportnak sikerült 19-én hajnalban Polgár Sándor főhadnagy parancsnoksága alatt Kocsatovkára visszavonulnia. Kocsatovkáról Polgár Sándorék a megmaradt emberekkel április végére érkeztek Ovrucsra, onnan Komáromba vitték a túlélőket, s végül május 21- én érkeztek Tatára, 72 fővel.

1943. január 12. és 14. között a II. Magyar Hadsereg sorsa megpecsételődött, néhány hét leforgása alatt több tízezer magyar katona vesztette életét, vagy esett fogságba a doni katasztrófában. A Don mellől akkor alig 60000 ezer katona tudott hazatérni, az elesettek többsége ma is idegen földben nyugszik.

A tatai megemlékezés helyszínén Michl József polgármester mondott beszédet. A városvezető kiemelte: - A hősi katonákra tisztelettel emlékezve és felidézve a történteket,  próbálunk a mai életünk számára mintát, mértéket, rendet szabni az emlékükből, s próbálunk erőt meríteni erejükből. Akikre ma emlékezünk, idegen földön, mások akaratából lettek hőssé. Nekünk, saját földünkön, saját akaratunkból, itthon kell hősökké nemesednünk. Köszönjük a példájukat, az Úristen adjon örök nyugodalmat nekik - zárta gondolatait Michl József.

A megemlékezésen közreműködött a MH. 25. Klapka György Lövészdandár és zenekara, Sárközy József nyugalmazott ezredes, a Honvéd Bajtársi Klub elnöke, Farkas Balázs református lelkész, valamint Balogh Krisztián, a Tatai Református Gimnázium tanulója.