Beküldte Ábrahám Ágnes -
Tata Város Önkormányzata június 4-én rendezett megemlékezést a nemzeti összetartozás napja alkalmából.
A nemzeti összetartozás napja az I. világháborút lezáró versailles-i békeszerződés évfordulójára emlékező nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés. Az emléknap alkalmából szervezett programsorozat első állomásaként június 2-án este a Magyary Zoltán Művelődési Központban „Ember az embertelenségben” címmel láthatta a tatai közönség a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes táncszínházi előadását, az elmúlt 100 év emlékére. A 20. század emberpróbáló történései nyomot hagytak Európán, a Kárpát-medence népei, ezen belül magyar, székely és csángó közösségek szellemi, lelki épségét tépázta meg a háború, emberi sorsok pecsételődtek meg a vér, a veszteség és a gyász alatt. A Bekecs néptáncegyüttes nagy sikert aratott előadása azok előtt tisztelgett, akik az életüket adták hazájukért, családjukért, embertársaikért és nem utolsó sorban azért, hogy gyermekeik egy jobb világban éljenek, példát mutatva emberségről, bátorságról, hazaszeretetről, kitartásról, hitről. Az előadást Tőkés Csaba Zsolt rendezte.
Június 4-én a megemlékezés a Mindszenty téren a szőgyéni emlékkeresztnél, majd a Nemzeti Összetartozás terén álló emlékoszlopnál koszorúzással kezdődött, ezt követően pedig a Városháza dísztermében folytatódott. Az eseményre határon túli magyar testvértelepüléseink delegációi is ellátogattak: Szőgyén, Szováta és Magyarkanizsa küldöttségeit vezette Méri Szabolcs polgármester Szőgyénből, Molnos Ferenc tanácsos, városunk díszpolgára Szovátáról és Nyilas Leonov Anita, Tata díszpolgára, a Magyarkanizsai Községi Tanács tagja. A megemlékezésen részt vett Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa, Tata díszpolgára, aki a következő szavakkal nyitotta meg a Városházán rendezett programot: - A békediktátum kapcsán elsőre nem a nemzet összetartozása, hanem a szétszakítása jut eszünkbe. Mindannyian tudjuk, hogyan lett a békediktátum sorstragédia nemzetünk számára, miért volt etnikai katasztrófa a magyarság számára területei kétharmadának elvesztése, az infrastruktúra tönkretétele, miért volt kulturális katasztrófa történelmi városaink, egyetemeink, egyházi felekezeteink leválasztása. A miniszteri biztos beszédében kiemelte: - Függetlenül a történelem viharaitól, a távolságtól és a politikai és adminisztratív korlátoktól, igenis van közös múltunk, vannak erős gyökereink, van közös jelenünk, és ami még fontosabb, van reményteljes jövőnk és helyünk Európa szívében, közösen. Még akkor is, ha néhányan ezt megkérdőjelezik. A múltunkra alapozva, abból tanulva lehetőségünk van az összefogásra, egymás erősítésére, megbecsülésére és a közös, sikeres előrehaladásra. Kalmár Ferenc napjainkra utalva az emléknap alkalmából hangsúlyozta: - manapság nem a területek elcsatolása vagy megtartása a kérdés, hanem a magyar identitás megtartása, a magyar szellemiség, magyar összetartozás védelme és erősítése. A nemzeti összetartozás javítása nem csupán a politikai vezetők feladata, hanem mindannyiunknak, határon innen és túl élő magyaroknak is, egyéni felelőssége.
Határon túli magyar testvértelepüléseink delegációinak vezetői ünnepi beszédeikben a Tatával való kapcsolatukat elevenítették fel. Nyilas Leonov Anita a Magyarkanizsai Községi Tanács tagja úgy fogalmazott: - Tatára jönni olyan, mint hazajönni, hiszen itt barátok fogadnak és ez az igazi összetartozás. Molnos Ferenc tanácsos kiemelte: - Szereti városunkat, mindig örömmel jön ide, hiszen a két település közti együttműködés az, ami felemel az én határain túlra, és biztosítja a kiteljesedést. Méri Szabolcs polgármester pedig hangsúlyozta: - Tata és Szőgyén közös programjai minden alkalommal megerősítik azt a tudatot, hogy összetartozunk.
A Városházán rendezett megemlékezést Michl József szavai zárták: - Ez a nap ne a sírásé, hanem az összetartozásé, az újjáéledésé, a feltámadásé legyen, olyan nap, amely arra figyelmeztet bennünket, hogy érhet minket bármilyen tragédia, túl fogjuk élni, újra fel tudunk állni, megerősödni és összekapaszkodni, és ismét dönteni arról, hogy mi igenis itt akarunk tovább élni, és itt fogunk tovább élni. Ahhoz, hogy ezt mindannyian megtehessük, egymásból kell erőt merítenünk és egymásnak kell erőt adnunk. Nekünk, magyaroknak, akik ilyen sokfelé szóródtunk, akiknek ennyi nehézségen kellett túllennünk, mi más dolgunk lehetne, mint a puszta létnél sokkal többet tenni egyenként mindenkinek, egészen odáig, hogy úgy szeressük egymást, hogy a lelkünket is kitegyük egymásért. Ha ez sikerül, akkor biztosan jó úton haladunk ahhoz, hogy bebizonyítsuk a világnak, nem lehet minket elpusztítani, és örökké szeretnénk élni – mondta Tata polgármestere.
2013. június 4-én mutatták be városunkban azt az alkotást, amely Tata és kárpát-medencei testvértelepüléseinek összetartozását jelképezi. Egy Babits Mihály idézet, a „nem holt rög, hanem élő lélek” felirat került a műre, melyet Smídt Róbert szőgyéni fafaragó készített. Az alkotás öt részből áll: a művész szándékai szerint a középső elem jelképezi az anyaországot, azaz csonka Magyarországot. Az ezt körülölelő másik négy elem pedig Felvidék, Erdély, Délvidék és Kárpátalja jelképe. A nemzeti összetartozás-napi rendezvényeinken körünkben lévő szőgyéni, szovátai és magyarkanizsai delegációk évről-évre hazavisznek egy-egy elemet az alkotásból, majd a következő év június 4-én az összetartozás jelképének felvidéki, erdélyi és délvidéki darabjait hazahozzák – visszahozzák Tatára. A hagyományoknak megfelelően a megemlékezésen idén is összeállították a faragványt, miközben zenei aláfestéséül egy különleges melódia hangjai szóltak. Szarka Tamás Kossuth-díjas zeneszerző, énekes, a felvidéki Ghymes együttes alapítója a 99 éve aláírt trianoni békeszerződésre emlékeztetve közös éneklésre hívta a kárpát-medencei magyar iskolák tanulóit, tanárait a nemzeti összetartozás napján. A Kézfogás című dalt, melyet a szerző a magyar összetartozás himnuszának szán, a budapesti Kossuth téren több ezer gyerek részvételével énekelték el, ezzel egy időben pedig a határainkon innen és túl több száz településen is szólt a dal, mely a tatai eseményen is felcsendült.
Megemlékezésünkön közreműködött Jenei Márta és Novotni László, Berényi Kornélia (Szőgyén), Tófalvi Edit (Szováta), Tillinkó Luca és Bíró Fanni (Magyarkanizsa), Gútay Jánosné valamint a Menner Bernát Zeneiskola Fúvószenekara Belső Máté vezénylésével.