1920. június 4-én, a Nagy Háborút lezáró békediktátum következtében Magyarország elveszítette területének kétharmadát és lakosságának több, mint a felét. Erre a példátlan veszteségre emlékezve reggel a Kossuth téren az Országzászló félárbocra eresztésével kezdődött a tatai megemlékezések programja.

Délután a tisztelet és emlékezés virágait helyezték el a szőgyéni emlékkeresztnél a Mindszenty téren. Az emlékkeresztet 2015-ben Tata Város Önkormányzata állította - testvértelepülésünk, Szőgyén Község Önkormányzatának segítő közreműködésével - a Felvidékről 1947-48-ban elűzöttek szenvedéseire emlékeztetve. A kereszten függő korpusz eredetijét a Méri család menekítette át a határon, a 18. században készült alkotást a család ajánlotta fel városunknak. A másolat a szőgyéni Baracska Árpád műhelyében készült. Ennek a keresztnek az ikerpárja megtalálható Szőgyénben: a tataival azonos évben, 2015 júliusában avatták fel. Mindkét kereszt Smídt Róbert szőgyéni fafaragó munkája, aki a tatai helyszínen osztotta meg gondolatait. „ Otthonról jöttünk haza” - fogalmazott Smídt Róbert, hangsúlyozva, hogy 100 éve egy fekete leplet dobtak a szemünk elé, amivel megpróbálták eltakarni az igazságot. De ez az igazság a lepel mögött ott van a szemünkben, mert minden magyar ember génjeiben újjászületik az őseink ösztöne, szeretete, minden, amit ők megéltek. 10 évvel ezelőtt ezen a leplen egy hatalmas repedés keletkezett, és betört a fény a külhoni magyarok szemébe. Újra kezdtünk bízni, és Trianon gyászából megpróbáltuk felépíteni magunkat, a jövőnket. 100 évvel ezelőtt elődeink felhúztak egy vekkert, amely most szólalt meg: Ébredj föl magyar! Fogjunk össze, tartsunk össze szeretetben, tisztességben és békességben, higgyünk Istenben, a hazában, és egy jobb életet fogunk élni - zárta beszédét Smídt Róbert.

A tatai megemlékezések programja a Nemzeti Összetartozás Emlékművénél folytatódott. Magyarország országgyűlése az Alaptörvényben rögzített felelősségviselés jegyében, a történelmi Magyarország területét szétdaraboló és a magyar nemzet harmadát idegen államok fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátum 100. évfordulójára emlékezve, az idei esztendőt a nemzeti összetartozás évének nyilvánította. Tata Város Önkormányzata a Nemzeti összetartozás terén éppen tíz éve felállított emlékoszloppal, melyet Smídt Róbert szőgyéni fafaragó készített, a trianoni békediktátum áldozatai: a jogfosztottá vált, megalázott milliók, a szétszakított családok, és kisebbségi sorsba született utódaik előtt tiszteleg. Az emlékoszlopnál Michl József polgármester mondott beszédet. „Megmaradtunk, megmaradunk, mert összetartozunk” - mondta a városvezető, majd kiemelte: -  A mai napon nem csupán szomorkodnunk kell, hanem hálát is kell adnunk. Hálát azért, hogy kibírtuk, hogy túléltük, hogy megmaradtunk, és hogy összetartozunk. De bocsánatot is kell kérnünk azért, mert a 100 év alatt sokszor hosszú évekre felejtettük el őket, a lassan halványuló határon túl élőket, s azért, hogy 2004-ben sok magyar nem szavazta meg azt, hogy ők is magyarok. Hálát adunk, hogy aztán a magyar országgyűlés állampolgárságot adott minden, nem Magyarországon élő magyarnak, akik közül 124-en Tatán tettek esküt… Bocsánatot kérünk, hogy sok határon túl élő írót, költőt, művészt alig ismerünk, de hálát adunk a sok tatai példaképünkért, Dornyay Béláért a piaristáért vagy Magyary Zoltánért, akik munkája nyomán a múzeumunknak 1920 előtti, nagy Magyarországról származó gyűjteménye van. Sokakat sorolhatnék itt természetesen - mondta Michl József - többek között Kálmán Attila képviselőt, tanár urat, aki fáradhatatlanul, a gáncsoskodások ellenére vitte a tatai diákokat a határainkon túlra. Hálát adunk testvérvárosainkért is, Szőgyénért, Szovátáért és Magyarkanizsáért. Most, 100 év elteltével, megkezdve a következő 100 esztendőt, vállaljuk és fogadjuk, hogy a Teremtő akarata szerint mindent megteszünk azért, hogy összetartozzunk. Az előttünk álló 100 évre is bőven marad feladat és munka: tovább halványítani a fizikai határt és erősíteni a lelki, szellemi, szívbéli barátságot, szeretetet, az összetartozást. Most egy olyan 100 év jön, amelyre reményeink szerint utódainknak sokkal könnyebb lesz majd emlékezniük. Isten óvja Magyarországot, Isten éltessen minden magyart! –zárta gondolatait Tata polgármestere.

A trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából szervezett  megemlékezések zárásaként országszerte, így Tatán is megszólaltak a harangok. A Tatai Televízió június 4-én 19 órától összeállítást sugárzott a határon túli magyar testvértelepüléseinkkel ápolt kapcsolatunkról, majd ezt követően testvértelepüléseink polgármesterei osztották meg a nézőkkel gondolataikat a Nemzeti összetartozás napján.

A tatai megemlékezéseken közreműködött: Jenei Márta, Rigó Balázs alpolgármester, a Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandárjának katonái, Petrozsényi Eszter színművész, Szabó Előd református lelkész, Novotni László, a Tatai Református Gimnázium diákja, a Kenderke Református Alapfokú Művészeti Iskola valamint a Pötörke Népművészeti Egyesület növendékei.