A keresztényszocialista mozgalom elsõ magyarországi képviselõje Giesswein Sándor (1856-1923), Tatán született. Az elõdök valószínûleg Mária Terézia telepítési politikája során kerültek Elzászból ide. Édesapja gazdatiszt volt az Esterházyak tatai birtokán. Édesanyja Echardt Erzsébet, bécsi családból származott. Középiskoláit a tatai piarista – majd mint kispap –, a gyõri bencés gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait Bécsben kezdte és Budapesten fejezte be. Zalka János gyõri püspök 1878-ban szentelte pappá. 1878-1881 között Kismartonban volt káplán, itt írta doktori disszertációját. 1881-1883 között a gyõri tanítóképzõben latint tanított. 1883-ban került a gyõri püspöki udvarba Zalka János püspök mellé. Itt szertartó, levéltáros, szentszéki jegyzõ-zsinati vizsgálóbíró, 1892-ben püspöki titkár, 1898ban kanonok, 1902-ben apát, 1909-ben pápai prelátus. 22 éves korára Giesswein már nyolc nyelvet ismert. A magyar és német mellett beszélte a latin, görög, angol, francia, spanyol, olasz és eszperantó nyelveket. 1904-tõl a Keresztényszociális Egyesületek Szövetségének elnöke, 1905-tõl mint néppárti képviselõ aktív politikai munkásságot folytatott, a forradalmi munkásmozgalommal szemben szorgalmazta a keresztényszocialista szervezetek létrehozását. Részt vett az eszperantó nyelv és a feminista mozgalom propagálásában. A Szent István Akadémia és a Magyar Békeegyesület elnöke. Az I. világháború utolsó éveiben a háború ellen foglalt állást; kapcsolatba került Szabó Ervinnel és a Galilei Körrel. Az 1918-i polgári demokratikus forradalomban a Nemzeti Tanács tagja volt.