1943. január 12-én indult meg a doni áttörés, a II. világháború egyik legnagyobb  áldozatot követelő csatája. A háborúban a Magyar Királyi Honvédség vesztesége többszázezres, ebből a tatai 3/2 zászlóalj vesztesége több mint 1000 katona volt. 1942-ben a német hadvezetés nyomására Magyarország egy kétszázezer főből álló hadsereget irányított a keleti frontra a már kint lévő alakulatokon felül, mozgósítva a II. Magyar Hadsereget vitéz Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt. A tatai zászlóalj a 3. gyalogezred kötelékében 1942. november 4- én rakodott vonatra, két hetes szállítást követően Kurszk környékén rakodott ki, majd 200 km gyalogmenettel érték el kijelölt helyüket a doni védőállásban. 1943. január 12- én Urivnál az orosz sereg sokszoros túlerővel áttörte a II. hadsereg arcvonalát. Január 15-ig a zászlóalj tartotta állásait a Don mellett, majd kivonták és tehergépkocsin délre, Kocsatovkára vitték őket. Ezt követően a parancs szerint Roszocski községbe meneteltek és támadást indítottak a Jabloncsoje községet védő szovjet erők ellen. A támadásra reagálva egy túlerőben lévő gyalogság indult ellentámadásra. A zászlóalj egységeit visszaszorították, tűz alá vették, a visszavert egységet körülzárták, s nagy részét megsemmisítették vagy fogságba ejtették. A harcok során csak egy 50 főnyi csoportnak sikerült 19-én hajnalban Polgár Sándor főhadnagy parancsnoksága alatt Kocsatovkára visszavonulnia. Onnan a megmaradt emberekkel április végére érkeztek Ovrucsra, ahonnan Komáromba vitték a túlélőket, s végül május 21- én, 72 fővel érkeztek Tatára.

1943. január 12. és 14. között a II. Magyar Hadsereg sorsa megpecsételődött, néhány hét leforgása alatt több tízezer magyar katona vesztette életét, vagy esett fogságba a doni katasztrófában. A Don mellől akkor alig 60000 ezer katona tudott hazatérni, az elesettek többsége ma is idegen földben nyugszik.

A tatai megemlékezésen Sárközy József nyugalmazott ezredes, az eseményt szervező Honvéd Bajtársi Klub elnöke mondott köszöntőt, majd Orbán Viktor őrnagy idézte fel a doni áttörés eseményeit, körülményeit. Orbán Viktor beszéde végén hangsúlyozta: - Elmondhatjuk, hogy a Don partján elesett katonabajtársaink minden hátráltató körülmény és viszontagság ellenére példát mutattak helytállásból, bátorságból, az önfeláldozásig terjedő bajtársiasságból. Nekünk, a mai kor katonáinak pedig nincs más dolgunk, mint az elődeinktől kapott lángot tovább táplálni hittel, becsülettel.

A megemlékezésen Markovics Milán Mór százados, tábori lelkész mondott imát a doni hősökért és áldozatokért.

(A csatolt mellékletben Orbán Viktor őrnagy, a megemlékezésen elhangzott teljes ünnepi beszédét olvashatják.)