Angyal forrási-barlang

A század elején az Esterháziak pálmaháza (ma Pálma Szálló) és a kis vadászkastély (ma Múzeum igazgatóság) közötti területen, ugyancsak az Angol-parkban egy másik kristálytiszta, kék tündérrózsás forrástavacska is vonzotta a látogatókat. A több méternyi vízen keresztül is deréknyi vastagságban (!) tört tel a langyos forrásvíz, a tavacskában pedig kis angyal ("najád") szobrocska teljesítette kötelességét: "védte" a forrást és gyönyörködtette a park látogatóit...

barlangterem belső részében, kb. 9 m-re a lejárati aknától tekintélyes méretű és tömegű őrlőkő-darabok kerültek elő. Valószínűtlen, hogy az egyébként is ellenirányban áramló víz sodorta volna őket a terem mélyébe.
A másik megfigyelés, melyet már a Tükör-forrási-barlangnál, sőt a Fényes-forrásoknál is említettünk: az itt-ott előforduló sztalaktitok mindenképpen szabad légteres időszakok indikációi (Sashegyi L. 1974.) ilyent ugyan az Angyal-forrásban nem találtunk, de a kommunikáló vízrendszer miatt valószínűsíthető, hogy itt is voltak "száraz" időszakok. Maga a forrásbarlang szpeleológiai kuriózum: nem a "megszokott" karsztosodó kőzetek valamelyikében keletkezett, hanem kavics-konglomerátumban, illetve homokkőben. Az első leírások tévesen mésztufában kialakult üregről tájékoztattak. Ennek az volt az oka, hogy a kavicskő-falakat a dús mésztartalmú vízből kivált mésztufa sok helyen beborítja.
A barlang anyakőzetét alkotó kavics-konglomerátum kőzettanilag vegyes kavicsanyaga pannon kori. Az egyes kavicsok mérete tág határok között változik, a legnagyobbak 20 cm körüliek, az alsó határ pedig már a homokszemcsék mérettartományába esik. A kavicsokat cementáló anyag zömében kalcium-karbonát, amely - talán a barlang kialakulását megelőző időkben működött mésztartalmú forrásrendszerből vált ki, összetapasztva a kavicsos-homokos takarót. A kötőanyag mennyisége változó, általában 15-25%. A kőzet nagyon szilárd, talán ennek is köszönhető, hogy a mindössze 2-3 m vastag főte nem szakadt még be.
A feltárás során a talpból kiemelt rengeteg üledék vizsgálata még nem teljes, de az eddigi eredmények is több meglepő, érdekes újdonsággal szolgáltak. Az eredetileg meglevő barlangi felszín alatt kb. 30-50 cm vastag ún. "tortaagyag" van. Ez kolloid szemcsefrakciókból álló, ritmikus, nagy mésztartalmú, finoman sávozott üledék. Ennek jelenléte azért meglepő, mert a feltörő óriási mennyiségű és energiájú, feltehetőleg turbulens áramlású víz ellenére lassú és nyugodt leülepedési viszonyokra utal.
Ez alatt régészeti leleteket is tartalmazó kavicsos rétegek, majd egy üveghomok-szerű réteg következett, melyből tökéletesen tükörfényesre polírozódott apró kavicsokat, gömbölyded ásványszemcséket lehet kiválogatni. Ezek nagyon szépek, színes, fényes ékkövekként ragyognak. Ezek anyaga leggyakrabban: kvarc (teljesen átlátszó "hegyikristály" is), színes kvarcitok, mikrokristályos SiO2 -változatok (karneol, jáspis, kalcedon) stb.
Az apró kavicsos rétegből néhány pici, tükörfényes eocén nummulinát is sikerült kiválogatni. Ezek jelenléte azért meglepő, mert az ismert geológiai szelvény szerint a forráskürtő nem törhetett át eocén rétegeket! Talán egy távolabbi, a karsztvíz útjába eső kőzetösszletből ragadhatta magával a víz. Egy másik finom homokos réteg rendkívül dúsnak bizonyult magnetitben: hozzávetőleg 1 m 3 ebből a kitöltésből 10 kg mágnesvasércet tartalmaz (Vajna Gy. 1977).

A feltárás a barlangterem talpáig folytatódott (természetesen "tanútömböket" hagyva). A továbbjutási lehetőséget, tehát a feltörési gócot keresve úgy tűnik, hogy a víz a barlang fenékrégióiból több kürtőből, sőt diffúz csatornákból tört fel. Sajnos egy néhány méteres, lefelé haladó forrásjárat kivételével folytatást találni eddig nem sikerült. Ennek oka az is lehet, hogy a víz visszahúzódásakor a járatok eltömődtek.
A feltörési gócoknál a sziklafalak túlnyomóan eróziós koptatottsága igen szembetűnő, szinte kivehető a feláramlás iránya. A szűkületek miatt itt nyilván felgyorsult az áramlás, és a vízben nagy energiával mozgó, zömében SiO 2 anyagú szemcsék erőteljesen erodálták a kemény kavicskonglomerátum falakat. Így jöttek létre a barlang fő esztétikai értékét adó, a legkülönfélébb színekben pompázó, tökéletes polirfényűre felcsiszolt fal- és főteszakaszok, melyek minden túlzás nélkül egyedülállóak, olyanok, mintha színes ékkövekből lennének kirakva...
Egyedi jellegénél és képződményeinek szépségénél fogva ez az üreg is felkerült a fokozottan védett barlangok listájára. Mivel az Angyal-forrási-barlang szinte Tata központjában van, mindössze néhány méternyire a felszíntől, ezért távlati elképzelés szerint ideális föld alatti múzeumcsarnok válhatna belőle, ahol bemutatóhelyet kaphatnának a város barlangjaiból kikerült ásványok, képződmények, régészeti leletek, elősegítve a barlangkutatás iránti érdeklődés fokozódását, a földtudományi ismeretek ezen ágának még jobb megismertetését.

Írta: Almády Zoltán 2890 Tata, Agostyáni u. 8.