Az est fővédnökei: Botvay Károly kétszeres Liszt- és Kossuth díjas csellóművész, a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, a világhírű Budapesti Vonósok művészeti vezetője. Michl József, országgyűlési képviselő Tata város polgármestere.

A belépés díjtalan. 

Amatőrnek vallja magát a profi csellós

Ahogy dr. Lakatos János kezdte, az idén egy ritka, legalábbis amatőr zenésznek minden bizonnyal ritka élményben volt része. Nézegette az interneten, vajon számára létezik-e a világon valamilyen verseny, megmérettetés. Véletlenül bukkant egy lehetőségre, az „American Fine Arts Festival” által több év óta meghirdetett versenyek között van egy „Golden Strings” vetélkedő, melyre bármely vonós hangszerrel lehet jelentkezni szólóban vagy kamarában egyaránt. A doktor úr úgy döntött, megméretteti magát. Fantasztikus sikert ért el, a második helyen végzett.

– Ebben a versengésben több fiatal korosztály mellett van egy felnőtt amatőr kategória is. A világ bármely országából lehet jelentkezni, oly módon, hogy egy DVD felvételt kell elküldeni, és ezt értékeli a zsűri. Az első két helyezett aztán játszhat a Carnegie Hall-ban New York-ban. Ez a lehetőség ragadta meg a fantáziámat és jelentkeztem a versenyre. David Popper Magyar rapszódia című darabját vettük fel és küldtem ki a versenyre. A zongorakísérőm, dr. Kolbe Ilona kutató-gyógyszerészen, és a felvételt készítő barátomon kívül nem nagyon mertem mondani senkinek, hiszen elég viccesen hangzik, hogy „készülök a Carnegie Hall-ba” – mesélte dr. Lakatos János, aki ismertette még, hogy az eredményhirdetésnél az állt: második helyezett Janos Lakatos – cello-Hungary.

Az első helyezett egy hegedűs lett Dél-Koreából. Azt viszont hozzá kell fűznünk, a doktor úr nem amatőr, profi a javából, aki rendre rengeteg tatai eseményen lép fel.

Dr. Lakatos János roppant szerény ember. Nem szívesen beszél a múltjáról, pedig az megér egy misét. Székesfehérváron született 1963. június 14-én, szülei fizikai munkások voltak. Vallásos családban nőtt fel, ennek ellenére 13-14 éves korában szülei elváltak, ezután édesanyja nagyon kemény fizikai munka mellett – a vasútnál egy kovácsműhelyben dolgozott – egyedül nevelte fel három gyermekét.

Az általános iskolát a székesfehérvári ének-zenei általános iskolában végezte. Azért ide íratták be ide, mert éppen ahhoz az iskolához laktak a legközelebb.

– A későbbiekben is a sok véletlennek köszönhettem, hogy az életem így alakult – folytatta a doktor úr.

– A zenei általánosban két év kötelező furulya tanulás után csellózni kezdtem. Nem sokkal ezt követően jött be egyik tanítási órán az osztályunkba egy csellótanárnő, Csekéné Bányai Erzsébet növendékeket toborozni. Fel is vettek. Dr. Lakatos János Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett diplomát 1988-ban. Több neves kórházban is dolgozott kardiológusként, de tanított középiskolában is. – Amikor megnősültem, megváltam a kórháztól, aztán több honi községben dolgoztam háziorvosként, majd belgyógyász szakorvosként.

Sok-sok nehézség és nélkülözés után az élet rendje helyreállt, és feleségemmel rendelőt tudtunk működtetni Kocson. Jelenleg heti egy napot dolgozom a tatai Árpád-házi Szent Erzsébet Kórház Rehabilitációs Osztályán, heti egy délelőttöt pedig Bábolnán belgyógyászati rendelést végzek. Visszahallom, szeretnek a betegeim, de ez kölcsönös. Én is tisztelem, szeretem őket.

– Feleségem, Bánhidi Ágnes énektanár Bicskén a Szent László Általános Iskolában. Vele a Budapesti Monteverdi Kórusban ismerkedtem meg. Három lányunk van, Mária 16 éves, Bernadett 13 éves és Anna 9 éves. Mindhárman tanultak hangszereken játszani, de a középső, Bernadett áttért a lovaglásra. Mária gitározik, Anna pedig fuvolázik. Családomnak nagy köszönet jár azért, hogy türelemmel viselik és támogatják az én csellózásomat. Dr. Lakatos János soha nem akart profi zenész lenni, pedig az… Gondolta, az orvoslás mellett mindig zenélhet, de fordítva nem menne. Egyetemi évei alatt az orvosegyetem zenekarában játszott. Ötödéves korában úgy hozta a sors, „véletlenül”, hogy cselló kísérőként bekerült a Budapesti Monteverdi Kórusba, majd ott ragadt, mint énekes is.

– Óriási jelentőségű számomra, hogy már hat éve rendszeresen részt vehetek Dezső Marianna igazgatónőnek köszönhetően a Tatai Nemzetközi Mesterkurzuson, amelyen a világ sok országából érkező tehetséges fiatal zenésszel együtt bővíthetjük tudásunkat. Közben én látom el a tábor orvosi teendőit is. Úgy érzem, jól döntöttem, hogy amatőr zenész maradtam, hiszen így mindig nagy örömet jelent a muzsikálás, soha sincs benne kényszer, kötelezettség. Mindig igazi kikapcsolódást jelent számomra a zene. Persze ez hosszútávon lemondással, küzdelmekkel is jár, de a cserébe kapott élmények bőven ellensúlyozzák ezt, és rengeteg erőt adnak a továbbiakra, ami egyébként biztos, hogy pozitívan hat munkámra, de az emberekkel való kapcsolataimra is.

Péntek Sándor