Kovács Ernő a Fejér megyei Pázmándfalun született 1910. január 7-én, kilencgyermekes családban. Később a Győrhöz közeli Ásványrárón élt a családja. Kovács Ernő tanári diplomát szerzett, 1941-ig tanított, amikor is megkapta behívóparancsát. Kiképzés után ezredével 1942-ben a keleti frontra indult. Az urivi nagy orosz offenzíva a Don menti táborukban érte a katonákat. A nehéz küzdelem után még a katonabetegség is elérte Kovács Ernőt: flekktífuszt kapott. Gyógyulását követően polgári foglalkozását folytatta, ám 1944-ben ismét behívták: a Vereckei és az Uzsoki hágó megerősítése és lezárása volt az ezred feladata. 1945. májusában alakulata az utolsók között tette le a fegyvert. Az akkor 35 éves Kovács Ernő rövidesen orosz hadifogolytáborba került több ezer társával együtt. Innen csak három év múlva szabadult, s ekkor, 1948-ban megfosztották tiszti rangjától. A nagy szigetközi árvíz után érkezett Tatára 1954-ben, s lett a 2. számú, ma Vaszary Iskola tanára. Itt matematikát, fizikát, technikát tanított, majd nyugdíjazásáig igazgatóhelyettesként tevékenykedett, több ezer diákot okítva.

A rendszerváltás után a Vitézi Rend saját érdemei alapján avatta tagjai közé, születésnapjáról sosem feledkeztek meg vitéz társai.