A Kultúrcsoport első műsorszámaként Máté Jánosné saját újévi köszöntőjét adta elő.

A klub Dalköre Petőfi megzenésített verseit énekelte: - Fa leszek, ha fának vagy virága - Rózsabokor a domboldalon - Befordultam a konyhára - Tíz pár csókot egy végből - Ereszkedik le a felhő - A virágnak megtiltani nem lehet - Juhászlegény, szegény juhászlegény.

A dalok közben Bankó Róbert, Radomír Jánosné, Klinger Lászlóné, Pákozdi Bálint, Reznyák Józsefné, Kőnig Éva és Gesztesi Lászlóné verseket szavalt és énekelt nagy átéléssel. Elhangzott az Arany Lacinak, a Füstbe ment terv, az Anyám tyúkja, a Falu végén kurta kocsma, A Naphoz, az Ezrivel terem a fán a meggy, a Cserebogár, sárga cserebogár és a Pató Pál úr című költemény.

Kun Imre klubelnök megemlítette, hogy Pathó Pál úr valós személy volt. Esztergomban szolgabíró (járási vezető), majd Szőgyénben főjegyző és nemzetőrparancsnok volt 1849-ben. Szőgyénbe kerülve 50 éves korában nősült, módos családba, és 5 gyermekük született. Korán meghalt, felesége fél év múlva követte a másvilágra. Pathó Pál és neje síremléke ma is látható a Magyarszőgyéni-temetőben. A Távolból című megzenésített verset (Kis lak áll a nagy Duna mentében) együtt énekelte a dalkör és a hallgatóság. A jó hangulatú klubdélután a saját készítésű sütemények és gyümölcslevek elfogyasztása után közös énekléssel zárult.

Petőfiről kissé másképpen

Amit tudunk: Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született Kiskőrösön, és a helyi evangélikus templomban keresztelték meg. A család hamarosan Kiskunfélegyházára költözött. A ma is álló Hattyú-házban volt apjának: Petrovics Istvánnak a vállalkozása. Ott volt a mészárszéke és a vendéglője, amelyben bérlő volt.

A Petrovics-család Felvidékről, a Vág-menti Pusztafödémesről származik. A 18. században a nemesi oklevelet II. Lipót király adományozta a családnak. Petrovics István és testvérei Kázmér és János itt nevelkedtek. A 19. sz. elején a testvérek elváltak egymástól. Kázmér Erdélybe ment, ahol letelepedett. János a Vág melletti Negyeden alapított családot. A legnyughatatlanabb István volt, aki Aszódra, Szabadszállásra, majd Kiskőrösre költözött. 1821-ben Hrúz Máriával kötött házasságot, aki a Maglódi evangélikus pap mosónője és cselédje volt.

Petőfi Sándor apja természetét örökölte. Nyughatatlan volt, népies egyszerűségében a lángoló hazaszeretet korán kibontakozott. Már 5 évesen írt, olvasott. Kilenc helyen járt iskolába, többek között Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson, Aszódon, majd Pesten a piaristáknál is tanult. 1838-tól Selmecbányán és Pápán fejezte be tanulmányait. Korán, már 15 éves korában verselt. A Robin Hood történetét elsőként fordította le magyarra. Apja nem sokra értékelte fia költészetét. Sopronban katonának állt. Grácban ideglázat, Zágrábban tífuszt kapott, majd leszerelték. Egyébként is a gyenge fizikumú költő hamar megunta a laktanya-söprést. Vándor színészetet vállalt, már betegen. Ekkor írta a Tintásüveg című versét színészkollégájáról, Megyeryről. Pozsonyban az Országgyűlési Tudósításokat másolta, de ebből sem tudott megélni.

1844. elején nagyon megbetegedett, nyomorgott Debrecenben. Ekkor Pestre indult verseivel kiadót keresni. 1844-ben ismerkedett meg Vahot Imre újságkiadó, lapszerkesztő unokahúgával a 15 éves Csapó Etelkével, akinek korai halála után írta versciklusát „Cipruslombok Etelka sírjára” címmel. Ekkor fordult Vörösmarty Mihályhoz, aki felkarolta. 1844 nyarán a Pesti Divat segédszerkesztője lett. Itt, hogy jobban felfigyeljenek rá, kissé különc, feltűnő ruhákban járt. Lassan rendeződni látszott élete. 1845 tavaszán bejárta a Felvidéket. Az „Úti jegyzetek”című írása ekkor jelent meg és nagy sikert aratott. Még ezen ősszel két verskötetét is kiadták.

Petőfi külföldön mindmáig a legismertebb magyar költő. Az életben mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. 26 évet élt, közel ezer verset írt, ebből kb. 850 maradt ránk. 1846-ban bálban ismerte meg Szendrey Júliát. Egy év múlva megesküdtek, Teleki Sándor gróf kastélyában Koltón. A márciusi ifjú Bem József seregébe állt, ahol őrnagyi rangig vitte. A tábornok óvni próbálta, így főleg futárszolgálattal bízta meg. Haditudósítóként is működött. A csatatéren különböző pontokon látták, amint a harc folyását figyelte és jegyezgette. Talán annyira nem köztudott, de a kormányt is bírálta, összekülönbözött Mészáros Lázár hadügyminiszterrel is. Leszerelését kérte két ízben is, majd civilben újra megjelent a hadseregben. Klapka György elfogatta és letartóztatta. Görgey közbenjárásán múlt, hogy Klapka nem végeztette ki a lánglelkű költőt. Az 1849. júl. 31-dikei az ún. „Segesvári-csatában”, amely Fehéregyháza mellett a mai vasútvonal tájékán folyt, Lengyel József székelykeresztúri orvos látta, hogy egy lovas dzsidás dárdájával leszúrja az ekkor már ló nélkül, futva menekülő költőt. Neje, Júlia sokáig kerestette a férjét, Zoltán gyermekük apját, majd egy év múlva férjhez ment Horváth Árpád történészhez. Júlia 1868-ban halt meg.

1870 körül felrepült a hír, hogy Petőfi Szibériában-ólombányákban raboskodik. Ez erősen megkérdőjelezhető erről a bizonyítottan igen gyenge fizikumú, megviselt egészségi állapotú emberről, főként a fehér ember számára kibírhatatlan szibériai hideg miatt. Erre reagál Reviczky Gyula a „Petőfi él! (Arra az álhírre, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik)” című 1877-ben írt versében.

A különböző érdekek vezérelte álhírek nem vonnak le semmit legnagyobb költőnk érdemeiből. Emlékét őrzi a Petőfi Irodalmi Múzeum, nevét felvette a Petőfi Társaság. Sok intézmény viseli legnagyobb költőnk nevét. Műveit számtalan nyelvre lefordították. Közismert Petőfi Sándor „István öcsémhez” című verse. István már Szabadszálláson született, 1825. aug. 18-án. Kiskunfélegyházán és Aszódon együtt járt iskolába bátyjával. A gimnáziumot a harmadik év után abbahagyta. Majd három évig Kunszentmiklóson és Várpalotán apja mesterségét folytatta mészárosként, majd gazdatiszt, azaz mezőgazdász lett. 1848-ban belépett a honvéd hadseregbe önkéntesnek.

A szabadságharc leverése után büntetésből besorozták a császári hadseregbe, majd 1853-tól 3 évig Csehországban, Brünnben, Prágában és Theresinstadtban raboskodik sáncmunkán. 1858-tól egy földbirtokosnál volt gazdatiszt. Ő is költői tehetséggel volt megáldva, szintén örökölte az írói vénát. Bátyjáéhoz hasonló népdalszerű verseket írt, amelyek a Petőfi Társaság jóvoltából nyomtatásban is megjelentek. Bátyja eltűnése után Júlia kérésére gyámja lett Petőfi Sándor fiának, de ő sem boldogult a fékezhetetlen természetű Zoltánnal. 1875-ben megtakarított pénzén 400 holdas birtokot vásárolt Dévaványán. Sajnos nem sokáig élvezte birtoka hasznát, mert öt évvel később meghalt. A nyugtalanságot is örökölte apjától ugyanúgy, mint híres költő bátyja. Öt év udvarlás után feleségül vett egy lányt, aki egy hónap után elhagyta, mivel előző élettársa állandóan zaklatta Istvánt. Feleségétől élete végéig nem vált el. A volt főnöke özvegy feleségétől a szájhagyomány szerint született balkézről egy fia, aki a 3 éve elhunyt apja nevét kapta. A fiúnak az első világháború kitörésekor nyoma veszett. István 55 éves korában váratlanul elhunyt. Ezzel kihalt a költő családja. A Petőfi család tagjai a Kerepesi-temetőben várják a feltámadást. Klubtagjaink emlékeznek rá, hogy kriptájukat a két évvel ezelőtti kirándulásunk alkalmával felkerestük.