A bevezető előadásban prof. Dr. Habil. Szakály Sándor hadtörténész, egyetemi tanár ismertette a történelmi tudnivalókat. Mint mondta, az 1921-es, úgynevezett testnevelési törvényben a 12-21 év közötti fiúknak kötelező katonai előképzést írtak elő. Azoknak, akik nem jártak rendszeres testnevelést oktató iskolába, kötelezővé tették, hogy heti 2 órában, 1938 után pedig heti 3-4 órában vegyenek részt a levente-foglalkozásokon. A testnevelés mellett jelentős hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre.

- Számos levente-sportegyesület alakult, melynek keretében több százezer fiatalt mozgattak meg. Nem elhanyagolható az sem, hogy ennek a törvénycikknek köszönhető a testnevelési főiskola létrejötte is – emelte ki a hadtörténész.

Az irányítást később a Honvédelmi Minisztérium vette át, hiszen szükség volt a katonai utánpótlásra. A nyilas hatalomátvételt követően a leventéket is harcba vetették. Tehervagonokban szállították őket Németországba kiképzésre, mely nem valósult meg, legtöbben hadifogságba kerültek. Így történt ez Kiss József Gyulával, Tevez Józseffel és Mike Gyulával is, akik mindhárman tizenéves tatai fiatalként kerültek Németországba.

Kiss József Gyula elmondása szerint 1945 elején jelentkezniük kellett a nyilasoknál, aztán marhavagonokban kerültek Oldenburgba. Ott egy hét után német katonai egyenruhát kaptak, s a Möhne-tó gátjánál végeztek védelmi munkálatokat. Később amerikai, francia és angol fogságba estek. Július közepéig a szabad ég alatt voltak éjjel-nappal, aztán kiürített házakba vitték őket. A fogságban a bánásmód változó volt, de a legelviselhetőbbnek az amerikai mondható. A lágerben még iskolába is jártak, a bizonyítványt magukkal hozták az előadásra, melyet bárki megtekinthetett. Hazaérkezésük nem egyszerre történt, de viszontagságos volt.

A közönség soraiban is volt egykori levente, Hanyecz Frigyes, aki szintén megosztotta tapasztalatait. Bálint Csaba, a Tatai Helytörténeti Egyesület titkára pedig saját kutatásaira alapozva elmondta, hogy Tatán 1925 márciusában alakult meg a levente egyesület 417 fővel, aztán Tóvároson 297 fővel. A jelenlegi Arnold szálló szolgált leventeotthonként. Dr. Szakály Sándor az előadás végén hangsúlyozta, hogy érdemes lenne feltárni a leventemozgalom történetét, mert a későbbi sikeres magyar sport meghatározó alapjait ezen sportegyesületek adták.