Sors- és kockázatközösség a nemzethez való tartozás

A Nemzeti Összetartozás Napján az önkormányzat és a Városkapu Zrt. szervezett programsorozatot, melyeken nagy számú érdeklődő közönség vett részt. Tata és határon túli magyar testvérvárosainak közössége együtt ünnepelhetett, nem feledve az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés fájdalmát. Az ünnep ugyanakkor a magyarság és az egységes magyar nemzet összetartozása jegyében telt, ahogyan már a korábbi években is.

 

A Szőgyéni utcában, az egykori kitelepítettek emléktáblájánál Szőgyén polgármestere, dr. Szász Attila mondott beszédet. Mint mondta, a nemzet összetartása rendkívül nehéz feladat, főként akkor, ha a napjainkban zajló folyamatok is megnehezítik ezt.

- Legyen ez az ünnep a magyarság megmaradásáról, összefogásáról és szebb jövőjéről szóló elképzelések megvalósítása a szomorú évfordulóra való emlékezés mellett – hangsúlyozta dr. Szász Attila. A beszédet követően települések képviselői koszorút helyeztek el az emléktáblánál, majd az ünnepi események az összetartozás terén folytatódtak, ahol Smindt Róbert szőgyéni fafaragó 2010-ben felállított emlékoszlopa áll. Itt Magyarkanizsa polgármestere, Nyilas Mihály szólt az egybegyűltekhez.

- A határon túli magyarság ezt a napot a saját ünnepeként éli meg. Olyan ünnep ez, mely rólunk szól. A magyar Országgyűlés által elfogadott törvény pedig kiszámíthatóságot, biztonságot jelent az év minden napján számunkra, nagy öröm, hogy együtt lehetünk. Számunkra ez a remény és a megújuló lehetőség napja is, nemzetközösségünk oszthatatlanságát élhetjük meg – vélekedett a polgármester. Nyilas Mihályt követően a szovátai Molnos Ferenc beszédét hallhatta a közönség. Ő személyes élményein keresztül mesélte el, mit jelent számára az összetartozás megélése. Az emlékoszlopnál az önkormányzatok, a társadalmi és civil szervezetek, iskolák képviselői helyeztek el koszorút. A határon túli testvérvárosok fiataljai is készültek erre a napra: a tatai várban nyílt kiállítás Végletek címmel.

A kiállítók – négy határon túli magyar fiatal: Bagi Anita, Sárkány Balázs, Németh Attila Levente, Vámos János – a Tatai Tehetséggondozó Művészeti Tábor növendékei voltak. A tárlatot Michl József polgármester nyitotta meg, s kiemelte: ezeknek a fiataloknak a szülei, nagyszülei a trianoni döntéskor még nem is éltek, s ők mégis megőrizték magyarságukat. Magyarul beszélnek, imádkoznak, gondolkodnak. Köszönet illeti őket azért, mert hosszú éveken keresztül kitartottak, s mindig jó kedvvel, szívvel jöttek Tatára, s egyre szebb alkotások születtek kezük nyomán.

A rendezvény a művelődési központban folytatódott, ahol Bencsik János országgyűlési képviselő osztotta meg gondolatait:

- A nemzethez való tartozás sors- és kockázatközösséget jelent, ahol minden magyar felelős minden magyarért. Osztozunk egymás örömében és fájdalmában, s ma emlékezünk és ünnepelünk is. Az est záró akkordja egy igazán felemelő mű, a Fehérlaposok című rockopera volt a komáromi Magyarock Dalszínháza előadásában. A jótékonysági est bevételéből szőgyéni szervezeteket támogatott az önkormányzat.