Beküldte Izsáki Zsuzsa -
Az önkormányzat és a Goldberger Alapítvány szervezésében a Holokauszt tatai és környékbeli áldozataira emlékeztek a felújított zsidó temetőben, ahol a halottasházban a mártírok nevét megjelenítő emlékfalat is felavatták.
Az alapítvány pontosan egy évvel ezelőtt jelentette be a térségbeli áldozatok felkutatásának szándékát. Az alapítvány kurátora, Kerti Katalin elmondta, hogy a munkában Hunyadi Imre és Gyüszi László volt segítségére.
- Évtizedes adósság egy részét törlesztettük ezzel, hogy a helyi zsidó áldozatokat számba vettük. Ezer név került a mártírfalra, akiket 1944 június 6-án szállítottak vagonokban csendőri biztosítás mellett a tatai gettóból a monostori erődbe. A kutatás során a túlélők és leszármazottaik közlését is felhasználtuk, ám így sem teljes a lista – emelte ki Kerti Katalin, s köszönetet mondott mindazoknak, akik a megemlékezés programjait támogatták így Michl József polgármesternek, Kaszál József és Borsó Tibor bizottsági elnököknek, s a Mazsihisznek, a temető felújítását szívvel-lélekkel végző Jungvirthné Bús Erzsébetnek és kollégáinak, valamint a magánadakozóknak.
Az emlékfalat Michl József polgármester avatta fel:
- Ezen a kerek évfordulón is kifejezzük tiszteletünket a mártírok előtt, s részt veszünk az egész Magyarországon zajló folyamatban. A tatai temető most már méltó helye az emlékezésnek - ezt Michl József polgármester mondta beszédében, s hozzátette, a Tízparancsolat két alapvető üzenete mindenkire egyformán érvényes: tiszteld az Istent és tiszteld az embert, a közelmúltban a sírkertben végzett munkálatok is ezt a gondolatot fejezik ki.
A tatai történések talán legtragikusabb és legmegrendítőbb mozzanata az volt, amikor a bevagonírozáskor egy asszony a tatai vasútállomáson szülte meg ikreit, s mindhármukat a vagonba dobták. Az áldozatok között megbecsült tatai polgárok voltak, így például a Goldberger, Englander, Ganz, Telkes, Lőwi, Weisz, Vámosi család tagjai is. Szinte mindegyikük Auschwitzba került.
Petrovics Péter rabbi tartott istentiszteletet, s részletesen szólt a vészkorszak tatai eseményeiről. 1944 májusának utolsó napjaiban gyűjtötték össze Tatán a zsidókat, s ideiglenesen a gettóba vitték őket. Ez a major épületében volt, a Táncsics Mihály utcában, ahol egy marhaistálló szolgált szálláshelyül. Bútoraikat és ingóságaikat a zsinagógába szállították, személyes tárgyaikat pedig a csendőrök vették el a zsidóktól. Innen pedig a végzet felé robogó vagonba hajtották őket. A jelen levők a mártírfal előtt mécseseket gyújtottak, majd a zsidó hagyományoknak megfelelően kavicsokkal rótták le tiszteletüket a temetőben kialakított emlékhely előtt.
