- Szeptember elsejével adom át a praxist Kicska Zsuzsának, egy olyan személynek, akire szakmailag és emberileg is jó szívvel bízom betegeimet. Azért nem vonulok vissza teljesen, mert a bölcsődei munkámat még ellátom és Zsuzsát is helyettesítem, ha szükséges – mondta dr. Szalai Margit, aki a város köztiszteletben álló orvosa.

2012-ben a képviselő-testület a legmagasabb kitüntetésben, Tata Város Zsigmond Király-díjban részesítette több évtizeden keresztül példamutatóan végzett, lelkiismeretes gyógyító tevékenységének és fiatalkori bátor kiállásának elismeréseképpen. Szalai Margit Rév-Komáromban született, ám tősgyökeres tatai. Ősei földműveléssel foglalkoztak, s ő is korán belekóstolt ebbe az életformába. Szülei a kétkezi munka szeretetére, tiszteletére nevelték, már gyermekkorától kezdve velük együtt dolgozott a földeken. Éppen ott volt akkor is, amikor 1956-ban Tatán kitört a forradalom.

- Kukoricát szedtünk a szüleimmel, s egyszer csak megjelent Baranyi József tanár úr és arra kért, szavaljam el a Szózatot, amit már az énekkarral korábban is szoktam. Hazasiettem, átöltöztem, s a hősi szoborhoz mentem, ahol már rengetegen gyülekeztek. Édesapám nagyon féltett, mert lövések is eldördültek – mesélte.

Önkéntes szereplése miatt az igazgató meneszteni akarta az Eötvös-gimnáziumból, de tanárai kiálltak mellette. Végig kitűnő tanuló, s kiváló tornász is volt, több megyei bajnokságot nyert.

- Mindig is az embereken szerettem volna segíteni, de nem volt egyértelmű, hogy orvos leszek. Márkus Vera barátnőm, aki már egyetemista volt, bíztatott, hogy ott a helyem. Igaz, a gimnáziumban kerek-perec megmondták, nem továbbítják a jelentkezésemet az orvosira. Aztán amikor 1959-ben édesapám belépett a tsz-be, rögtön felvettek, bár soha nem voltam KISZ-tag. Még a János kórházban töltött gyakorlata alatt eldöntötte, hogy a gyermekgyógyászat felé specializálódik. Diplomáját 1965-ben kapta meg, s Kisbéren kapott állást. Sok súlyos beteget kezelt a környező falvakból, tanyákról. Aztán az év végére sikerült visszajönnie szülővárosába. Itt Mecseki főorvos szárnyai alatt látta el feladatát, majd 1969-ben szakvizsgázott. A következő évben férjhez ment Fónyad Péterhez, három fiuk született, s már nyolc unokájuk van. - Akkoriban százötven csecsemőm volt egy évben, most ötven. És az egész városra hárman voltunk. Csodálatos terület ez, tudni kell, hogy a gyermek nem kicsi felnőtt – állítja Szalai Margit. A gyógyítói teendők mellett nem volt egyszerű saját gyermekei nevelése, ebben sokat köszönhet férjének, aki közgazdasági doktorátust és egyetemi docensi rangot szerzett időközben. Kollégáival, betegeivel is kiváló kapcsolatot ápol, asszisztense negyvenöt éve van mellette. Mint mondja, a gyermekorvosok célja, hogy megelőzzék a betegségek kialakulását, egészséges, szeretetet adni és kapni tudó felnőttek legyenek az általuk kezelt kisgyermekekből. Dr. Szalai Margit nagy-nagy szeretettel gondol orvosi munkájára, melynek legnagyobb elismerése a gyermekek kedves mosolya.