Beküldte Izsáki Zsuzsa -
„Fekete pohárban sárga kankalin” Búcsúzás Dr. Körmendi Géza Tanár Úrtól – Géza bácsitól Összeszorul a torok, elnémul a száj, megdermed a kéz. Sem beszélni, sem írni nem tud éppen az, aki egyébként sokat beszél és sokat ír. Fájdalmas görcsbe rándul az elme, mely vezetné a kezet, mozgatná a szájat. Nem tudunk, nem lehet mit mondani, mit írni eztán.
Géza bácsihoz nem mehetek újra látogatóba, nem beszélhetek vele telefonon, nem hallhatom újra jellegzetes hangját. A hangot, a szavakat, melyek mindenkit kivétel nélkül elkísérnek egy életen át, akit Ő tanított. A hangot, mely a közlésen túl még annyi mindent tudott tenni, adni. Ha kellett, azt sugallta: „menj tovább, csak előre!”. Olykor ezt: „ne add föl, meg tudod te csinálni!”. Volt, hogy a világmindenséget jelentette az elárvultnak: „szeretetre méltó vagy te is, értékes és jó vagy!”. Úgy tartják, a kiváló és elhivatott pedagógus arról ismerszik meg, hogy az általa fölnevelt nemzedékek a bőséges tárgyi Tudáson túl még annyi, de annyi Értéket, Hitet, az Anyanyelv mindenkori és kiapadhatatlan szeretetét, az élethez örökre szóló Mintát, a teljesség érzését és az örök kételyt egyszerre magában hordó Műveltséget, a kihunyhatatlan Emberszeretetet, célokat testközelbe hozni képes Kitartást kapnak és raktároznak el magukban örök időkre.
Mi, a tanítványok eme szíveket szorító pillanatokban érezhetjük át a különösen borzongató érzést: micsoda kiváltságban lehetett részünk, micsoda kivételezett helyzetet élvezhettünk Igazgató Úr, Tanár Úr – Géza bácsi jóvoltából! Ahogyan telnek az évek, és évtizedes távlatokban tekinthet vissza eddig megtett útjára a hálás tanítvány immáron maga is, döbben rá, hogy a diákként számára megadatott, csupa-csupa nagybetűs PEDAGÓGUSOK egész életében vele maradnak elevenen élő hangjukkal, sosem halványuló alakjukkal, az elmébe pengeélesen bevésődött tanításukkal, bölcs tanácsaikkal, az életet folyton-folyvást kísérő mondataikkal. Ennél a folyamatos, bár rejtett jelenlétnél, az alagút gyomrában lámpást nyújtó kéznél, a gödör aljáról fölfelé tekintő ember biztatásánál, vagy éppen a siker csúcsán álló bölcsességre intésénél mit is kaphat többet, értékesebbet valaki régi-régi tanárától?
„Fekete pohárban sárga kankalin” – búcsúznunk kell egy olyan Pedagógustól, Helytörténésztől, Szerzőtől, Mestertől, akit mindenki szeretett, nagyra becsült, akire mindenki emlékezett, emlékezik. Géza bácsi, alakját örökre a szívünkbe zártuk, küzdelmes és példát adó életét, munkásságát, egyéniségét, tanításait sosem feledjük.
Nagyháziné Szabó Bernadette