2012. decemberében az Országgyűlés április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját országgyűlési emléknappá nyilvánította, hogy méltó módon emlékezzen meg a Benes-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarságról. A csehszlovák-magyar lakosságcsere folyamán Szőgyénből 135 magyar családot telepítettek át Magyarországra. A családok jelentős része Tata környékére került, s később közülük sokan költöztek be a városba, az Újhegyre. A Szőgyéni utcát a Szőgyénből kitelepített családok egykori lakhelyéről, szülőhelyéről nevezték el. Tata és Szőgyén önkormányzata a kitelepítettek első találkozójának megszervezésekor lépett egymással hivatalos kapcsolatba, majd a két település 1997-ben testvérkapcsolatot kötött.

Szőgyén község polgármestere, Vígh Gábor az emlékkeresztnél rendezett ünnepségen elmondta: a bocsánatkérés nélkül-mely még várat magára-keserves a megbocsátás. Az emlékkereszt a szétszakítottságot és egyben az összetartozást is jelképezi, s nagy kegyelem, hogy előtte imádkozhatunk az egyetértésért és a békéért. Bízunk abban, hogy ha mi nem is, de gyermekeink, unokáink talán megélik a bűnbocsánat kérést, mely elégtételül szolgál a múltnak, jelennek és jövőnek egyaránt.

2015. június 4-én Tata Város Önkormányzata – Szőgyén Község Önkormányzatának segítő közreműködésével – keresztet állított a Felvidékről 1947-48-ban elűzöttek szenvedéseire emlékezve. A kereszten függő korpusz eredetijét a Méry család menekítette át a határon, s a 18. században készült alkotást a család ajánlotta fel a városnak. A tatai keresztállítást követően 2015. júliusában Szőgyén Község Önkormányzata felavatta ennek a keresztnek az ikerpárját Szőgyénben.

A helyszínen Michl József, Tata polgármestere ünnepi beszédében kiemelte, hogy ha csak a szomorú pillanatokra és nehézségekre tudunk visszaemlékezni, akkor biztosan nem végezzük el helyesen a munkánkat.  Azzal a lépéssel, hogy Szőgyénben és Tatán is egy-egy keresztet állítottunk emlékezésképpen, arra inspiráljuk önmagunkat és közösségünket-különösen így húsvét közelében- hogy nem a sírral van vége a világnak, s így a történelemnek sem, és a történelemben is a feltámadás lehet az a cél, az a pont, amely bizalommal és erővel tölthet el minket a mindennapokban azzal az üzenettel, hogy van folytatás. Minden ilyen megemlékezésünknek arra kell ösztönöznie bennünket, hogy ennek a nemzetnek ereje van, élnie kell, és ez az élet most ránk van bízva. Töltse el életünket az a büszkeség és öröm, hogy az Istentől kapott erővel van lehetőségünk újjáépíteni mindent, amit akár elődeink, akár mi magunk elrontottunk –fogalmazott a városvezető.

Az emlékkereszt megkoszorúzása előtt dr. Farkas Zsolt szőgyéni esperes-plébános mondott imát.

A délután második felében „Minden árok és határ ellen” címmel hallhattak ünnepi gondolatokat a megemlékezők a Városháza dísztermében, ahol előadást tartott Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Dr.  Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség alelnöke és az Esterházy János Emlékbizottság elnöke, valamint Bárdos Gyula, a CSEMADOK Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség elnöke.

A megemlékezésen közreműködött Nágel Balázs, Jenei Márta, Berényi Kornélia és Petrozsényi Eszter.