A megemlékezés a dunaszentmiklósi kettős keresztnél kezdődött, majd a szomódi temetőben lévő kopjafánál, és végül Tatán, a Városháza dísztermében folytatódott. Bakonyi Dezső szomódi református lelkész, aki túlélője volt az eseményeknek és megörökítette a történteket az utókor számára, 1992-ben egy kopjafát emeltetett a szomódi temetőben az áldozatok emlékére, 2014-ben pedig a Tatai Kistérségi Többcélú Társulási Tanács, a Budapesti Erdőgazdaság Süttői Erdészete és a Szomódi Helytörténeti Egyesület állított keresztet a tragikus eseményekre emlékezve a vérengzés helyszínén.

A IV. SS-páncéloshadtest 1945. január 1-jén indította meg a Konrád hadműveletet, melynek célja a Vértes-hegység és Budapest között lévő szovjet katonai erők szétzilálása és felszámolása, valamint a Budapesttel való kapcsolat megteremtése volt. A német haderő Komáromnál vagonírozott ki, és Dunaalmás, Agostyán és Tarján irányába indította meg a támadást. A térségben akkor a szovjet haderők által elfoglalt területekről „málenykij robotra" szedték össze a fellelhető lakosságot. Január 1-jén a szomódiakat 147 környékbelivel Agostyán felé terelték. Dunaalmás és Neszmély lakóit ugyancsak összeterelték a községházához, és Süttő irányába Bikol pusztán át hajtották gyalog az összeszedett 220 civilt Tardos felé, útépítésre. Ők estére szintén csak Agostyánig jutottak. Január 2-án hajnalban az agostyáni gyűjtőtáborból közel ezer foglyot szabadítottak ki az előre nyomuló német katonák. A kiszabadított magyar foglyok mielőbb haza szerettek volna jutni, de azt nem tudhatták, hogy Szomód, Dunaszentmiklós és Neszmély dombjait és erdeit akkor még az oroszok ellenőrizték. A Vörös Hadsereg katonái ismét fogságba ejtettek egy hazafelé igyekvő csoportot. A foglyok január 3-án az éjszakát Dunaszentmiklóson töltötték, majd hajnalban a szovjet katonák tovább hajtották őket az erdő felé. A Vörös Hadsereg katonái január 4-én délután 4 órakor Dunaszentmiklós határában végeztek 26 magyar foglyukkal. Csodával határos módon ketten túlélték az erdei vérengzést: Pőcze László szomódi és Bartha István erdélyi lakos.

Nemes János a Szomódi Helytörténeti Egyesület elnöke elmondta, a korabeli események részletes felidézésének lehetősége annak köszönhető, hogy 2014-ben a helytörténeti egyesület elkezdte az adatgyűjtést a szomódi kopjafáról, és a kutatás során sikerült információikat kibővíteni, hiszen olyan családtagokat is találtak akik még emlékeztek az eseményekre, 2015-ben pedig konkrét leírás nyomára bukkantak egy dunaalmási család révén, egy a környéken gyógykezelt katona könyve alapján, amely hitelesítette a már korábban megszerzett információkat is.

A Városházán megrendezett ünnepségen Dr. Schmidtmayer Richárd a Kuny Domokos Múzeum igazgatója tartott előadást 1944-45 fordulójának történelmi eseményeiről, majd visszaemlékezések nyomán elevenítették fel a Tatán és környékén zajlott egykori történéseket, és a háborús időszakra emlékező dokumentumfilm részleteket valamint fotókból készült összeállítást mutattak be.

A helyszínen Michl József mondott beszédet. A polgármester kiemelte: - az emlékeknek, a ránk maradt információknak és történeteknek arra kell figyelmeztetniük bennünket, hogy egyenként mindannyian, mindig felelősek vagyunk azért, ami holnap történik, elsősorban önmagunkban, saját családunkban, szűkebb környezetünkben, majd az országunkban és ezáltal a világban is. Az, hogy holnap mi fog történni Tatán vagy a környező településeken, egyenként rajtunk áll. A városvezető úgy fogalmazott: - Mindenkinek azt kívánom, hogy sikerüljön életében a békesség teremtőjévé válnia, mert bár a háború sokak családjából elvitt embereket, és ma is számos katasztrófa, veszteség és sérelem vesz körbe minket, mégis mi magunk vagyunk a békesség kovácsai, s ennél nagyobb felelősségünk nincsen.

Az eseményen közreműködött: a Magyar Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett Pitti Katalin, Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész, Petrozsényi Eszter színművész, Kálmán Szabolcs, dr. Szabó János, és Hamar Dávid a Református Gimnázium diákja.