75 éve, 1943. január 12-én indult meg a doni áttörés, a második világháború egyik legtöbb áldozatot követelő csatája. A II. világháborúban a Magyar Királyi Honvédség vesztesége többszázezres volt. Ebből a tatai 3/2 zászlóalj vesztesége több mint 1000 fő. 1942-ben a német hadvezetés nyomására Magyarország egy kétszázezer fős hadsereget küldött a keleti frontra a már kint lévő alakulatokon felül, mozgósítva a II. magyar hadsereget, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt. A tatai zászlóalj a 3. gyalogezred kötelékében 1942. november 4- én rakodott vonatra, majd két heti szállítás után Kurszk környékén rakodott ki, s 200 km gyalogmenettel érték el kijelölt helyüket a doni védőállásban. 1943. január 12- én Urivnál az orosz sereg sokszoros túlerővel áttörte a II. hadsereg arcvonalát. Január 15-ig a zászlóalj tartotta állásait a Don mellett, majd kivonták őket és tehergépkocsin délre, Kocsatovkára vitték, ezt követően pedig a parancs szerint Roszocski községbe meneteltek, s támadást indítottak a Jabloncsoje községet védő szovjet erők ellen. A támadásra válaszul egy túlerőben lévő gyalogság indult ellentámadásra. A zászlóalj egységeit visszaszorították, tűz alá vették, a visszavert egységet körülzárták, és nagy részét megsemmisítették, vagy fogságba ejtették. A harcok során csupán egy 50 főnyi csoportnak sikerült 19-én hajnalban Polgár Sándor főhadnagy parancsnoksága alatt Kocsatovkára visszavonulnia. Kocsatovkáról Polgár Sándorék a megmaradt emberekkel április végére érkeztek Ovrucs-ra, onnan Komáromba vitték a túlélőket, s végül május 21- én érkeztek Tatára, 72 fővel.

1943. január 12. és 14. között a II. Magyar Hadsereg sorsa megpecsételődött, néhány hét leforgása alatt több tízezer magyar katona vesztette életét, vagy esett fogságba a doni katasztrófában. A Don mellől akkor alig 60000 ezer katona tudott hazatérni, az elesettek többsége ma is idegen földben nyugszik.

A megemlékezésen Horváth Gábor dandártábornok mondott beszédet. A Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandár parancsnoka kiemelte: - A Don-kanyar tragédiája nem csak az áldozatok, de sok-sok tízezer magyar család tragédiája is volt, szinte minden családot érintett, akik elveszítették az apát, a fiút, a testvért, a férjet. A II. Magyar Hadsereg tragédiája olyan nemzeti tragédia, amely után itthon évtizedekig tartó mély hallgatás következett. A gyászolók megrendülését a mélységes csönd fejezi ki a leghívebben. Mégis, a felejtés évtizedei után fontos, hogy – ma is, mint minden esztendőben - szavakkal is emlékezzünk, mert annál, ami a Donhoz vezényelt katonáinkkal történt, csak egy valami lehet rosszabb: ha elfelejtjük őket.

A megemlékezésen közreműködött Sárközy József nyugalmazott ezredes, a Honvéd Bajtársi Klub elnöke, Novotni László a Tatai Református Gimnázium diákja, Dr. Márkus Mihály ny. református püspök, lelkipásztor, valamint a MH. 25. Klapka György Lövészdandár Zenekara.