A program első állomása a dunaszentmiklósi emlékkereszt volt, majd a szomódi temetőben, a kopjafánál is elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Tata Város Önkormányzata 2019. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján „Jégbefagyott sikoly” címmel jelentette meg azt a helytörténeti kötetet, amely a szovjetek által elhurcolt, Dunaszentmiklós közelében meggyilkolt polgári áldozatokról szól. A könyv egyrészt emléket állít azoknak a fiatal embereknek, akik egy kegyetlen és teljesen értelmetlen öldöklés áldozatául estek, másrészt azt is bemutatja, hogy e szörnyű esemény és az elvesztett családtagok, jó ismerősök emléke hogyan rejtőzködött a szovjet megszállás  évtizedei alatt és hogyan bukkant fel megint, amint megszűnt az elnyomás, és utána jártak a történteknek.

A IV. SS-páncéloshadtest 1945. január 1-jén indította meg az ún. Konrád hadműveletet, melynek célja a Vértes-hegység és Budapest között lévő szovjet katonai erők szétzilálása, felszámolása, valamint a Budapesttel való kapcsolat megteremtése volt. A német haderő Komáromnál vagonírozott ki, majd  Dunaalmás, Agostyán és Tarján irányába indította meg az offenzívát. Ebben a térségben a szovjet haderők által elfoglalt területekről „málenkij robotra" szedték össze a lakosságot, szinte válogatás nélkül. Január 1-jén a szomódiakat 147 környékbelivel Agostyán felé terelték. Dunaalmás és Neszmély lakóit szintén összeterelték a községházához és Süttő irányába Bikol pusztán át hajtották gyalog, Tardos felé útépítésre. Ők estére szintén csak Agostyánig jutottak. Január 2-án hajnalban az agostyáni gyűjtőtáborból közel ezer foglyot szabadítottak ki az előre nyomuló német katonák. A kiszabadított foglyok mielőbb haza szerettek volna jutni, azt azonban nem tudták, hogy Szomód, Dunaszentmiklós és Neszmély dombjait, erdeit akkor még az oroszok ellenőrizték. A Vörös Hadsereg katonái ismét fogságba ejtettek egy hazafelé igyekvő csoportot. Január 2-án estére az oroszok Dunaszentmiklósra terelték foglyaikat, akik az éjszakát egy szénáscsűrben töltötték. Hajnali 3 órakor tovább hajtották őket az erdő felé. A 26 magyar fogollyal január 3-án hajnalban végeztek a Vörös Hadsereg katonái.

Az agostyáni rendezvényházban zárult megemlékezésen Rigó Balázs alpolgármester, aki a helyszínen narrátorként az időszak történelmi, politikai hátteréről is beszélt, elmondta: - Nagyon fontos, hogy ezekről az eseményekről megemlékezzünk. A magyar történelem 20. századi időszakában kilenc rendszerváltást élt meg a magyar társadalom, s emiatt nem volt alkalom arra, hogy azokat a traumákat, amelyek az embereket, családokat, közösségeket érték, fel tudjuk dolgozni. Miután 1990 óta szabadon emlékezhetünk, végre lehetőség van arra, hogy visszaemlékezzünk, beszélhessünk a történtekről, feldolgozhassuk a traumákat és az érintettek hozzátartozói, leszármazottai is méltósággal ápolhatják szüleik, nagyszüleik emlékét.

A megemlékezésen közreműködött  Rigó Balázs alpolgármester, Petrozsényi Eszter színművész, Nemes János, Nemes Szilvia, Bakonyi Zsuzsanna, Novotni László, valamint  a Szomódi énekkar.