A programban először Havassy Bálint plébános mutatott be ünnepi szentmisét a Szent Kereszt Plébániatemplomban, majd a rendezvény a Kossuth téren folytatódott, ahol ünnepi beszédet mondott Michl József, Tata polgármestere. A városvezető a helyszínen így fogalmazott:

„ Szent királyunk ünnepét az idén még inkább megüljük, még ha annyi baljós jel el is akarna minket tőle távolítani. Júniusban a trianoni békének csúfolt diktátum 100 éves évfordulóján, csak azért is nemzeti összetartozásunkra emlékeztünk, ha a tervezettnél szerényebben is, mert lecsapott ránk egy régen nem látott méretű és rég nem látott bizonytalanságot, s e miatt sokakban félelmet hozó világjárványos esztendő. Nem csak az elmúlt száz év hazát, nemzetet, családokat próbáló tragédiáival és nehézségeivel, hanem a századik év nem tudjuk honnan eredő, és még mit tartogató vírusával is meg kellett, meg kell küzdenünk. Ilyenkor talán még inkább belénk hasít az igény, a vágy, hogy valakibe kapaszkodhassunk, hogy valahonnan erőt meríthessünk. A Teremtő hozzánk is hűséges és kifogyhatatlan áldása mellett nemzeti örökségünk, nyugodtan mondhatjuk kimeríthetetlen tárházából is minden időben erőt meríthetünk. Szent István királyunk ennek a nemzeti örökségnek nem csak a legfényesebb alakja, hanem a fundamentuma is egyben. A Gondviselő által ősein keresztül olyan hitet, erényeket, erkölcsi és szellemi adományokat, életvezetésében olyan biztonságot kapott, melyből egy következetesen élő autonóm, de mégsem egyénieskedő, hanem önmagának is törvényt szabó, tanácsot mindig meghallgató, de önálló akarattal bíró erős, és ugyanakkor alázatos uralkodóvá nőhetett.

Az elmúlt ezer évben ezt az örökséget hol elherdáltuk, hol vakon követtük, hol eltagadtuk, hol csak kiválogattuk a nekünk tetszőt belőle, vagy megpróbáltuk aktualizálni, de talán sokszor igyekeztünk, próbáltuk megérteni is, tanulni is tőle. Szent István életéből mindannyian, mindig tanulhatunk. Olyan vezető volt, aki maga is vezetett volt – Isten által. Látó ember, aki nemcsak a mélyben futó erővonalakat látta, de a helyes megoldásokat is. Aki nem tévedt el a zűrzavarok idejében sem, mert akkor is volt kapaszkodója. Aki képes volt a reábízottakat a válságból is kivezetni, mert ismerte az utat. Szakrális király volt, Isten választotta őt ki, tőle kapta a képességet és erőt királyságához. A jelent igazgatta, de a magyarság sok évszázados jövőjét építette. Szent királyunk ebben a jövőért való munkálkodásában ismerte fel, hogy új rendre van szükség minden szinten: felfelé is és befelé is!

Államalapítónak, ország építőnek mondjuk helyesen. Az evangéliumok Jézusában való hite, a Kárpáthaza magyarságában való élete így lett követendő példa. Őseinek lelki és szellemi tudását az országépítés jövőjébe akarta átforgatni. Ezért teremtett államot is a területi közigazgatás újszerű megszervezésével, melyet viszont csak erős törzsekkel, nemzetségekkel, családokkal tudott létrehozni, mert látta, tudta, hogy nem ellentét van a törzsi és a területi szervezettség között, hanem a továbblépés, fejlődés, a nemzet jövője. A megtért, hazaért gondolat, melyet a szent király felismert, adott esélyt az együtt élni akaró törzseknek, hogy el ne vesszenek a nagyhatalmak szorításában, se Bizánc, se a Német-római Birodalom ne tudja beolvasztani, eltüntetni, feloldani, felmorzsolni. Építenie kellett tehát erős területi országot is, mely képes megszervezni, fenntartani és megvédeni magát.

Csak az együtt megélt több évszázados testvéri kapcsolat és a Fennvaló iránti egységes tisztelet tarthat meg népeket 1000 éveken át. Minden más csak ideiglenes és önmagát számolja fel. Ezért volt elpusztíthatatlan Magyarország a tatár, a török, a ruszki próbálkozása, az éppen száz évvel ezelőtti trianoni csonkítás, a nemzeti és a nemzetközi szocializmus múltbéli erőfeszítései ellenére is. De elpusztíthatatlan Magyarország ma is, a hamis szabadságot kiáltó, de nihilizmust, elidegenedést és rombolást hozó erők próbálkozásai ellenére mindaddig, amíg erős, a gondok ellenére összetartó dolgos családok, az Isten akaratát őszintén kereső és értő hívő emberek továbbra is szeretik, és mindent megtesznek hazájukért! Ma is fölfele és befele figyelve a rendteremtés, az országépítés, a városépítés, a családépítés a feladatunk! Ezt a rendet szeretnénk építeni a sokat szenvedett, sokkal jobb sorsa érdemes Európában is. Nincs Európa önálló, erős nemzetállamok nélkül. Egyre többen belátják már ezt is, most éppen a járvány kapcsán. 

Az ünnepünk hétköznapokból való kiemelkedettségébe, a mindennapi, sokszor kicsinyes gondjaink helyett az életünk igazi magasztosságába ilyenkor nem fér bele az egymást bántó vita, és a veszekedés! Ezért jók ezek a pillanatok, megállások is, amikor az ünnep segítségével is van lehetőségünk békés szívvel megpróbálni megérteni az értetleneket, van alkalom a közös város és ország építő munkánkhoz lelkesedést és erőt meríteni, amit elődeink, és mi magunk is együtt élhettünk meg, végezhettünk el. Vállalva önmagunkat és a másikban is – nem biztos, hogy elfogadva, de – tudomásul véve azokat a különbségeket és azt az igyekezetet, amelyek természet adta állapotunkból, neveltetésünkből, munkánk tapasztalataiból, tudásunkból, és még nagyon sok mindenből erednek. Van, akinek ez, mint a kárhozat, megváltoztathatatlan és soha nem akarja, vagy tudja gyűlöletét átfordítani elfogadó, megértő szeretetté, tiszteletté. Vannak viszont sokkal, de sokkal többen, akik a mindennapi különbségeik ellenére is képesek együttélésükből, egymásra figyelésükből fakadóan teremtéssé nemesíteni munkájukat. Ezt a teremtéssé nemesített munkát szeretnénk ma megköszönni mindazoknak, akik a város kitüntetéseit átveszik.

Köszönet a közszolgának, aki arra tette fel az életét, hogy az emberek boldogulását a közösség ügyeinek intézésével segíti.

Köszönet az értékmentőnek, aki arra vállalkozott, hogy amit eleink felismertek, megfogalmaztak vagy megalkottak, megépítettek, azt a mai eszközeinkkel újra megtanítsák, megépítsék, gyönyörűvé tegyék, átörökítsék.

A gyógyítóknak, és a nyomorultakon segítőknek is köszönet, akik arra esküdtek,  hogy a legdrágábbat, a lelkeket és az életet mentik.

De nagy köszönet a kultúrát és hagyományt átadó nevelőnek, pedagógusnak, mert neki azt köszönhetjük, hogy soha el nem múló odaadottsággal tanít és lelkesít, szervez közösséget és segít boldogabbá nevelni!

Sokan, sokféle módon látjuk a világot. De abban talán mindenki egyetért, hogy a gyümölcseiről ismerszik meg a fa. Nem a hangerő, nem a kiabálás, de nem is a lekicsinylő gúnyolódás, hanem a termés, a teremtett, a létrehozott alkotás akár szellemi vagy fizikai megvalósulás, a beteljesített álom az, ami a mérője lehet egy-egy életútnak, legyen az akár egy emberé, akár egy közösségé. Hálásan köszönöm mindannyiuknak, Isten segítse kitüntetettjeink és családjaik életét!

Itt szeretném újra kifejezni köszönetemet azoknak is, akiknek segítségével átvészelhettük a járványidőszakkal sújtott elmúlt hónapokat. Köszönet az adományozóknak, az önkénteseknek, a papjainknak, a lelkészeinknek, a szociális területen dolgozóknak, az orvosoknak, ápolóknak és minden segítőjüknek, a média munkatársainak, és a sokszor észrevétlenül, de a háttérben dolgozó közszolgáknak. Mindenkinek köszönet a türelemért, az egymásra figyelésért.

Tisztelt Ünneplő Közösség! Szent István királyunk ünnepén a gyönyörűen megújult Szent Kereszt Templomunkban adhattunk hálát az elmúlt ezer esztendőért az előző órában. Köszönet és hála a város, az egyházmegye, a megye nagytemplomának a megújulásáért. Köszönet a magyar kormánynak, Bencsik János országgyűlési képviselő úrnak, Havassy Bálint plébános úrnak, és természetesen Dr. Veres András győri megyéspüspök úrnak valamint a kivitelezőnek és mindenkinek, aki részt vállalt abban, hogy a Kossuth tér megújulását követően néhány épület után most örülhetünk annak, hogy szeptember 13-án Dr. Veres András püspök úr felszentelheti a megújult Szent Kereszt Plébániatemplomot.

A templom előtt áll egy homokszobor, Monostori Ferenc alkotása, mely emlékeztet bennünket az elmúlt száz évre. Rigó Balázs alpolgármester úr a szoboravató beszédében egy nagyon szép példát hozott, amikor arról beszélt, hogy az összekapcsolódó, szorosan összedöngölt homokszemek között csak víz van, mégis így együtt, minden vihart képesek kibírni. Erre jó példák voltak az elmúlt egy hét viharai, melyek nem tudták szétrombolni a szobrot. Minden vihart ki tud bírni a szorosan egymás mellé állított szemekből álló és valamilyen csoda kötőanyaggal összekötött homokszobor. Ugyanígy bennünket embereket is, amikor a kötőanyag köztünk nem más, mint az egymás iránti tisztelet és szeretet, ez tud minket szorosan egymás mellett tartani, erőssé, egységessé tenni. Egyetlen dolog teheti ezt tönkre: a fagy, mely belülről indul el. Csak a fagy hasíthatja majd szét télen a homokszobrot, és csak a gyűlölettel, a köztünk lévő szeretet megfagyasztásával győzedelmeskedhet a gonosz a mi egységünkön, összetartozásunkon is. Segítsen bennünket a Mindenható, a hitünk és az akaratunk abban, hogy ez a fagy soha ne érkezzen el közénk. Ahogyan az elmúlt 100 esztendőben csak azért is túlélte a magyarság a trianoni döntést, az elkövetkezendő sok-sok 100 esztendőben is az a szeretet tartson össze bennünket, amely a családokból, a nemzetségekből igaz, erős nemzetet képes kovácsolni. Isten óvja Tatát, Isten éltesse a tataiakat!”

Tata Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2020-ban nyolc városi kitüntetést adományozott, melyeket a hagyományoknak megfelelően augusztus 20-án adtak át:

-Tata Város Zsigmond Király Díja kitüntetésben részesült dr. Kórósi Emőke, a Tatai Közös Önkormányzati Hivatal leköszönő jegyzője, a köz szolgálatáért, a közügyekért végzett több évtizedes kiemelkedő, példamutató köztisztviselői, vezetői tevékenységének elismeréseként.

- Tata Város Mátyás Király Díja kitüntetésben részesült Kun Imre, a Városi Nyugdíjas Klub elnöke, a tatai nyugdíjas klub vezetőjeként végzett sokirányú közösségfejlesztő tevékenységének elismeréseképpen.

-Tata Városáért kitüntetés arany fokozatában részesült Dr. Virág Zsolt, a Miniszterelnökség Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram végrehajtásáért felelős miniszteri biztosa, Tata kiemelt műemléke, az Esterházy-kastély helyreállításában és közkinccsé tétele érdekében végzett tevékenységének elismeréséül.

-Tata Városáért kitüntetés ezüst fokozatában részesült Görözdiné Vojnits Klára a Tatai Kincseskert Óvoda vezetője, az oktatás-nevelés területén végzett empatikus és kreatív óvodapedagógiai tevékenységéért, magas szakmai színvonalú munkásságának elismeréseképpen.

- Tata Városáért kitüntetés ezüst fokozatában részesült Háklár Imréné, a Tatai Kistérségi Időskorúak Otthonának gazdasági vezetője, több évtizedes felelősségteljes, lelkiismeretes, megbízható szakmai munkájának elismeréseként.

-Tata Városáért kitüntetés ezüst fokozatában részesült Hermann Gábor, a Fellner Jakab Kulturális Közhasznú Alapítvány elnöke, az egyházi műemléképületek, köztük a Kálvária kápolna speciális felújításáért végzett önzetlen tevékenységének elismeréséül.

-Tata Városáért kitüntetés bronz fokozatában részesült Domai János, a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság munkatársa, odaadó munkája, közösségszervező tevékenysége elismeréseképpen.

-Tata Városáért kitüntetés bronz fokozatában részesült Kun Tamás, a Tatai Hódy Sport Egyesület kajak edzője, a kajak-kenu sportág megismertetésében, népszerűsítésében, oktatásában végzett önzetlen tevékenysége elismeréseként.

A díjazottaknak szívből gratulálunk, munkájukhoz a jövőben is sok örömet, sikert és jó egészséget kívánunk!

Az augusztus 20-i ünnepségen közreműködött Petrozsényi Eszter színművész, Havassy Bálint plébános, dr. Szabó Előd református lelkész, Frankó Mátyás evangélikus lelkész, Farkas Emőke, a Kenderke Református Alapfokú Művészeti Iskola és a Pötörke Népművészeti Egyesület növendékei, a Tata TE munkatársai valamint a MH 25. Klapka György Lövészdandár Zenekar, Balázs Attila őrnagy vezényletével.

Városi elismerésben részesültek névsora a csatolmányban olvasható.