Az aradi vértanúk emléke előtt tisztelegtünk

Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. szervezésében október 6-án délután rendezték az aradi vértanúk emléke előtt tisztelgő városi megemlékezést és koszorúzást.

 

Az esemény a Fenyő téri emlékoszlopnál kezdődött, amelyet a Szövetség Tatáért Alapítvány kezdeményezésére Cs. Kiss Ernő fafaragó alkotott 2013-ban.

A helyszínen ünnepi beszédet mondott Bencsik János, a Tatai-medence kiemelt járműipari térség összehangolt fejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosa, országgyűlési képviselő, aki így fogalmazott: - Bukás-e, ha egy katona úgy szereti a hazáját, hogy azért az életét is odaadja? Bukás-e a katonának az a hite, hogy amiért harcol, az mindennél fontosabb? És bukás-e az a remény, amelyet az aradi tizenhármak megfogalmaztak, hogy a szolgálat, melyet végeznek és bevégeztek nem fog elveszni, mert hasznosulni fog a nemzet életében? Hogy mindez bukás-e, az az utánuk következő nemzedékeken múlott, és most, rajtunk múlik. Bencsik János kiemelte:- Semmi másért nem kell összejönnünk évről -évre október 6-án, csak, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük saját magunknak.  Hiszünk-e abban, hogy a világnak ez a része a mi hazánk, ami a mi erőfeszítéseinknek köszönhetően marad termő, és biztosít nekünk kenyeret? Hiszünk-e abban, hogy ez a nemzet akkor lesz erős, ha - bár együttműködik a körülöttünk lévő országok sokaságával - önálló, a saját ősiségén alapuló közösség marad, saját kultúrával, identitással, gazdasággal és honvédséggel, mert ettől válik egy ország igazi országgá, megtartó erővel bíró hazává, és egy közösséget alkotó nemzetté. Adjon az Isten mindannyiunk számára elegendő erőt ahhoz, hogy képesek legyünk hinni a közös erőfeszítéseink megtartó erejében és legyen reményünk, hogy ehhez megkapjuk a lelki és testi erőt a Gondviseléstől. Legyen reményünk abban is, hogy a nemzedékeink által végzett szolgálat nem hiábavaló, mert jönnek az új nemzedékek, melyek e kérdéseket  újra felteszik maguknak és nem hagyják, hogy az 1848-49-es hőseink által hullatott vér kárba vesszen, s bukásként könyveltessék el - monda a Tatai-medence országgyűlési képviselője.

A tatai megemlékezésen közreműködött Galgóczy Csenge, Nényei Zsombor, Szabó Emese, Tóth Dániel, valamint a Menner Bernát Zeneiskola fúvószenekara Belső Máté vezetésével. A Fenyő téri eseményt követően a Kapucinus templomban szentmisével emlékeztek az aradi vértanúkra, majd a program az Est moziban folytatódott, ahol Szikora János: Ítélet és kegyelem című filmjét mutatták be a közönségnek.

Idén július 12-én Csákberényben került sor Szikora János, Jászai Mari díjas rendező, színész, érdemes művész „Ítélet és kegyelem” című tévéfilmjének első szakmai nyilvános bemutatójára. A film az 1848-49 -es szabadságharc idején elítélt és kivégzett Mansbarth Antal katolikus pap és Szikszai János református lelkész tragikus történetét dolgozza fel, és Sobor Antal Perelj, Uram! című regénye alapján készült. Mansbarth Antal plébános 1821-ben született Tata-Tóvárosban, papi szolgálata folytán került Csákberénybe. A film az 1848-as szabadságharc leverésének időszakából elevenít fel egy megtörtént epizódot: Mansbarth Antal tatai születésű katolikus pap és Szikszai János református lelkész 1849-ben kihirdették templomaikban a függetlenségi nyilatkozatot. Emiatt a szabadságharc bukása után koncepciós perbe fogták őket, melynek eredményeként a Nagyigmándon felállított rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte mindkettőjüket.

A tatai vetítésre meghívást kapott Szikora János filmrendező, a Mikesy család, Mansbarth Antal oldalági leszármazottai, valamint a Szikszai család, Szikszai János leszármazottai. A filmvetítés előtt Michl József polgármester mondott köszöntőt. A városvezető kiemelte: - Mansbarth Antalra emlékezünk, akit nem ismertünk, ám itt élt, a mai Fényes Áruház helyén álló házban született, tehát őseink, elődeink találkoztak vele, ismerték őt, így tudunk lelki közösséget vállalni a személyével. Az Est moziban a Mikesy család nevében Mikesy Pongrác is megosztott néhány gondolatot a közönséggel. Mansbarth Antal az ő ükapjának a testvére volt. Elmondása szerint az egykor történtekre sosem emlékeztek a családban dühvel vagy bosszúval telten, hiszen Isten előtt mindenki elszámol majd a saját tetteivel, nem a mi dolgunk ítélkezni. Azzal kapcsolatban, hogy az  „Ítélet és kegyelem” című film mit taníthat a mai nemzedékeknek, Mikesy Pongrác úgy fogalmazott: - Meg kell élnünk a hazánk szeretetét, s a film abban segíthet, hogy ezáltal igaz és jó magyarok lehessünk.