„Arra tettem fel az életemet, hogy én MAGYAR művész leszek”…Megnyílt Nagy János emlékkiállítása

Tata Város Önkormányzata és a Kuny Domokos Múzeum szervezésében december 11-én nyitották meg Nagy János szobrászművész (1935-2021) emlékkiállítását a Tatai Várban. A művészre a helyszínen Németh Zsolt parlamenti államtitkár, Michl József, Tata  polgármestere és Szemadám György festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja emlékezett.

 

Nagy János szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Tata díszpolgára idén márciusban hunyt el életének 86. évében, hosszan tartó betegség után. 1935. június 17-én született Rákosszentmihályon, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a besztercebányai, majd a nyitrai tanárképző főiskolán tanított. A szobrászat minden ágában aktívan tevékenykedő alkotó volt: monumentális kompozíciók, középméretű, kiállítási plasztikák, kisplasztikák, érmek és plakettek egyaránt készültek a műhelyében. Tatán a mostani emlékkiállítást megelőzően 2016 decemberében nyílt tárlata a Kuny Domokos Múzeum szervezésében, ugyancsak a várban.

Alkotásait számos egyéni kiállításon láthatta a közönség, köztéri szobrai többek között Komáromban (Elsős, Család, Szökőkút), Párkányban (Anyaság), Gútán (Árvízi emlékmű), Dunaszerdahelyen (Mártíremlékmű), a Hortobágyon (Memento), Galántán (Kodály Zoltán), Léván (Nagymama), Füleken (Gitáros nő), Budapesten (Esterházy János), Kisszebenben (Csontváry-emléktábla), Ipolybalogon (Sírbatétel), Köbölkúton (Levétel a keresztről), Szencen (Szenci Molnár Albert), Hetényben (Széchenyi István) és Búcson (Bulcsú vezér) állnak. 2000-ben Esztergomban állították fel IV. Béla király domborművét, 2004-ben Révkomáromban az Aradi vértanúk emlékművét, 2018-ban pedig Komáromban Egressy Béni szobrát. II. világháborús emlékművei Ipolyszakállason, Ipolybalogon, Nagycétényben és Málason láthatóak. 2015-ben Martonvásáron adták át Beethoven és a halhatatlan kedves című szobrát. Nagy János alkotta az önkormányzat Mátyás királyról elnevezett díjával járó kisplasztikát. Munkásságának fontos területét  jelentette a lovas ábrázolás, utolsó nagy feladata a várba szánt Mátyás király szobor megmintázása volt. Az emlékkiállítás első állomása a vármúzeum földszintjén zajlott, ahol leleplezték ennek a Mátyás királyt ábrázoló lovas szobornak a kicsinyített változatát. A kiállítás kurátora, Kövesdi Mónika művészettörténész ezzel kapcsolatban elmondta : - Nagy János szobrászművész élete utolsó éveit töltötte a városunkban, itt talált otthonra és itt érlelte ki azokat a szoborterveket, amelyeknek a megvalósulását köszönthetjük az emlékkiállításon. Az igazán nagy terv, amit Tatának szánt mintegy ajándékba, a vár hajdani urának, Mátyás királynak a reprezentatív, életnagyságú és igazából Magyarország erejét megmutató lovas szobrának a megfogalmazása volt. Elkészítette a szobortervet és most került sor arra, hogy ezt a tervet a móri bronzöntő műhely segítségével egyharmados változatban le lehetett önteni, ezt ismerheti most meg a nagyközönség. Nagy Jánosnak kiemelkedő emlékmű szobrászként a történetábrázolás, a lovas szobor kedvelt műfaja volt, amelyben magas szinten alkotott.

A szobrásznak nyolcvanéves korában teljesült régi vágya, amikor Felvidékről visszatért Magyarországra, hogy idős napjaira Tatán találjon békességet és itt teljesítse ki életművét. Az önkormányzat a Vaszary villát bocsátotta rendelkezésére. Michl József polgármester a művészre emlékezve a várban úgy fogalmazott: - Örök feladatunk az, hogy az elődeink életét, különösen a nagyjaink életét tanuljuk és üzenetüket az életünkbe megpróbáljuk átemelni. Nagy János is egy ilyen életet élt megpróbáltatásaival, nagyon nehéz gyermekkorával, hányattatásaival, a küzdelmeivel Felvidéken, majd megpihenésével és fantasztikus alkotóerejével itt Tatán. Hálásak vagyunk, hogy itt élt közöttünk, örömmel támogattuk és segítettük őt, s szeretnénk munkásságát fenntartani, bemutatni, és folyamatosan a magyarság elé tárni.

A Tatai Vár második emeletén berendezett kiállításon 20 szobor és 10 plakett szerepel. A tárlat nem a teljes életművet mutatja be, hanem azokat az alkotásokat, amelyek a művészt a Mátyás király szobor műfajához közelebb vitték, s amelyhez gondolatiságban, formájában köthetőek. Németh Zsolt, parlamenti államtitkár a tárlatot megnyitva elmondta: - A kiállított tárgyak Nagy János lelkéből őriznek egy-egy darabot. Ide idézik őt maradandó tárgyai, és ettől szebb, jobb, élettel telibb lesz a világ, élénkebb az emlékezésünk. Sikerült neki az olyan kemény és hideg anyagokba, mint a bronz vagy a kő, a lobogó, forró lelkét beletenni, s a megfoghatatlan forró láng szinte folyékonnyá teszi ezeket az alkotásokat. Őrzi őt a rideg anyag, s aki figyeli az alkotásait, annak meg is mutatja magát.

Nagy János 1994-ben Esterházy János-díjat kapott, 2000-ben a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmét, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét nyerte el, 2002-ben a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét, 2003-ban a Posonium Irodalmi és Művészeti Életműdíjat Szlovákiában, és 2009-ben a Szervátiusz Jenő-díjat. 2005 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A tatai kiállítás megnyitóján Szemadám György festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja személyes emlékek felidézésével emlékezett vissza a szobrászra és életművére. Ahogyan fogalmazott, Nagy János egész életében az összetartozás megélésére vágyott. Mert legyünk bár szobrászok, gitárosok, énekesek vagy festők, a magyar kultúrában összetartozunk, fél szavakból kell, hogy értsük egymást. Nagy János itt élt a Duna-Ipoly zugban a magyar határtól nem messze, de óriási életművét csak az utóbbi évtizedekben ismerhettük meg, hiszen szinte egész életünkön át elválasztott bennünket egy határ. Szemadám György kiemelte: - Nagy Jánossal szemben sok tartozása van még a magyar kultúrának, de most talán valamennyit sikerült ebből lerónunk. Emlékművein keresztül üzent nekünk történelmi múltunk tiszteletéről, a haza szeretetéről, a szabadságvágyról, a szolidaritásról és a morálról. Ennek az üzenetnek pedig talán soha nem volt még olyan aktualitása, mint éppen most.

Nagy János emlékkiállítását 2022 tavaszáig láthatja a közönség a vármúzeum második emeletén berendezett kiállítótérben, amelynek falán a művész következő mondatai fogadják a látogatót: „ Arra tettem fel az életemet, hogy én MAGYAR művész leszek… Most volt Pozsonyban egy kiállításom, ahol megmondták, hogy mi a baj velem. Az, hogy túl magyar vagyok. Én ennek nagyon örülök, mert ezt akartam.”

 

(Mátyás király lovas szobra a Nemzeti Kulturális Alap (www.nka.hu) pályázati támogatásával valósult meg.)