Az Angolpark területén fekvő Tatai Edzőtábor (Tatai Olimpiai Központ) ötlete a múlt század negyvenes éveinek második feléből származik, amikor kommunista pártvezetők 1947-ben kiadták a parancsot, miszerint Magyarországnak mindenképpen szüksége van egy vidéki edzőtáborra, ahol a sportolók felkészülhetnek az 1948-as olimpiára. Jártak a Mátrában, a Mecsekben és a Balatonnál is, de végül városunkra esett a választásuk. Olyan helyszínt kerestek, ahol az éghajlati viszonyok hasonlítanak a londoni klímára, s ennek köszönheti Tata, hogy akkor az olimpiai készülődés központjává választották. Ugyancsak a kiemelt szempontok között szerepelt, hogy a sportolók rendszeresen és kielégítően tudjanak táplálkozni, ezért is szorgalmazták a közös edzőtáborozást. A sporthivatal vezetői 1948. május 30-án látogattak el Tatára, majd ezt követően született meg a végső döntés: az Angolparkból 19 hektárt jelöltek ki az intézmény helyszínéül. A ’48-as londoni játékokra már itt készültek a magyar sportolók, igaz akkor még csak szabadtéren edzettek és nem is a helyszínen  laktak.

A Londonban megszerzett 10 arany (összesen 28 érmet nyertünk) igazolta a tábor létjogosultságát, így a fejlesztés tovább folytatódott. Az "A" épületet 1951. július 2-án nyitották meg. A földszinten konyha, kazánház, a két emeleten szállodai szobák, tanterem, könyvtár és tanulószobák működtek, illetve fedett csarnokok is a versenyzők rendelkezésére álltak. Az építkezés az ezt követő olimpiai ciklusokban is folytatódott, így többek között elkészült a „B” épület, parkosításokat végeztek, kondicionálóteremmel, futófolyosóval és futópályával, úszómedencével, finn szaunával, műanyag teniszpályákkal, rekortán atlétikapályával valamint teke és fallabda pályával gazdagodott a komplexum, melynek konferenciaterme időközben teljes felújításon esett át.

A Tatai Edzőtábor az ország egyik legismertebb sportlétesítményévé vált, amely megszámlálhatatlanul sok sikerhez, olimpiai és világbajnoki éremhez segítette hozzá az itt felkészülő sportolókat. A tábor főterén egy olimpiai emlékmű található, amelyen azoknak az aranyérmeseknek a neve olvasható, akik 1948 óta Tatán készültek az olimpiára.

Michl József polgármester a konferencián köszöntőjében elmondta: - Nagy öröm és megtiszteltetés a városunknak, hogy egy ilyen nagyszerű intézmény működik Tatán, és bízunk abban, hogy még sokáig működik majd, s hosszú időn át fogja a jövőben is szolgálni a hazai sportéletet. Reméljük, hogy a tatai edzőtábor a következő esztendők során megújulhat, s olyan fejlesztésekkel gazdagodik, amelyeket mi tataiak is jó szívvel tudunk használni. Isten éltessen mindenkit, akinek bármikor, bármilyen jó köze volt az edzőtábor ügyéhez - fogalmazott a városvezető.

A 70. évforduló alkalmából szervezett tatai találkozót  Dr. Bukta Zsuzsanna, a Magyar Olimpiai Akadémia elnöke nyitotta meg, aki a magyar olimpiai mozgalom nevében mondott köszönetet azért, hogy Tata jó házigazdája az edzőtábornak, s bár a közvetlen fenntartásában nincs szerepe, a város büszkén támogatja az itt zajló munkát és elviseli a magyar sport felkészítő helyszínén zajló életet, ezért köszönet mindenkinek, aki ehhez az elmúlt 70 évben lezajlott munkához bármivel is hozzájárult.

A tatai konferencián előadásokkal, filmvetítéssel olimpiai bajnokok és igazgatók személyes visszaemlékezéseivel idézték fel az edzőtábor elmúlt évtizedeit. A programban Tabi Norbert politológus-történész az Aranycsapat magyar mindennapokra gyakorolt hatásairól beszélt, Rigó Balázs alpolgármester pedig az 1955-ös tatai sportértekezletről tartott előadást. A pódiumbeszélgetések során Sákovicsné Dömölky Lídia, Martinek János, Fábián László és Kamuti Jenő olimpiai bajnokok, valamint egykori igazgatók, Reining István, Horváthy Lóránt és Tompa Andor osztották meg gondolataikat a közönséggel.