Beküldte Ábrahám Ágnes -
Január 9-én koszorúzással tisztelegtek a szovjetek által elhurcolt, és 1945. január 4-én Dunaszentmiklós közelében meggyilkolt 26 polgári áldozat emléke előtt Dunaszentmiklóson az emlékkeresztnél és Szomódon a kopjafánál, a Tatai Kistérségi Többcélú Társulás, a Szomódi Helytörténeti Egyesület és a Budapesti Erdőgazdaság Süttői Erdészete szervezésében.
A IV. SS-páncéloshadtest 1945. január 1-jén indította el a Konrád hadműveletet, melynek célja a Vértes-hegység és Budapest között lévő szovjet katonai erők szétzilálása és felszámolása, valamint a Budapesttel való kapcsolat megteremtése volt. A német haderő Komáromnál vagonírozott ki, és Dunaalmás, Agostyán illetve Tarján irányába indította meg az offenzívát. Ebben a térségben karácsony óta a szovjet haderők által elfoglalt területekről gyűjtötték össze „málenkij robotra" a lakosságot. Január 1-én a szomódiakat 147 összegyűjtött környékbelivel Agostyán felé terelték, Dunaalmás és Neszmély lakóit szintén összeterelték, és Süttő irányába Bikol pusztán át hajtották gyalog a 220 civilt Tardos felé, útépítésre. Ők estére szintén csak Agostyánig jutottak. Január 2-án hajnalban az agostyáni gyűjtőtáborból közel ezer foglyot szabadítottak ki az előre nyomuló német katonák. A kiszabadított magyar foglyok mielőbb haza szerettek volna jutni, de sajnos nem tudhatták, hogy Szomód, Dunaszentmiklós illetve Neszmély dombjait és erdeit akkor még az oroszok ellenőrizték. A Vörös Hadsereg katonái ismét fogságba ejtettek egy hazafelé igyekvő csoportot. A foglyok január 3-án az éjszakát Dunaszentmiklóson töltötték, majd hajnalban a szovjetek tovább hajtották őket az erdő felé, a halálba. A Vörös Hadsereg katonái január 4-én délután 4 órakor Dunaszentmiklós határában végeztek 26 magyar foglyukkal. A vérengzést ketten élték túl, a szomódi Pőcze László és Bartha István Erdélyből.
Az áldozatokra és az eseményekre emlékezve Tatán, a Városházán 2019 februárjában, a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából mutatták be a „Jégbefagyott sikoly - A szovjetek által elhurcolt és 1945 januárjában Dunaszentmiklós közelében meggyilkolt polgári áldozatok emlékezete” című helytörténeti kiadványt. A könyv a polgári áldozatokról szól: egyrészt emléket állít azoknak, akik egy kegyetlen és értelmetlen öldöklés áldozatául estek, másrészt azt is bemutatja, hogy az esemény és az elvesztett családtagok, jó ismerősök emlékezete hogyan rejtőzködött a szovjet megszállás hosszú-hosszú évtizedei alatt és hogyan bukkant fel megint, amint megszűnt az elnyomás, és akadt valaki, aki utánajárjon a történteknek. A kötetben számos visszaemlékezés olvasható, közöttük olyanok is, amelyek Tatára vonatkoznak.
