Megjegyzendő, hogy ezt a támogatást még 2020-ban nyerte el Tata Város Önkormányzata, de a világjárvány miatt csak most sikerült a pályázatban szereplő testvérvárosi programokat megvalósítani.
Az összetartozás napjai május 31-én kezdődtek, amikor is, meghívásunknak eleget téve, megérkezett városunkba a még április végén Szőgyénben tartott hagyományos anyanyelvi vetélkedő győztes csapata. Tudvalevő, hogy ezt a versenyt 2001 óta minden évben Tata és Szőgyén polgármestere írja ki a Csongrády Lajos Alapiskola négyfős, felső tagozatos csapatai számára. A korábban történelmi, napjainkban inkább játékos anyanyelvi rejtvényekből álló feladatsorokat Kristófné Szabó Szerafina tatai könyvtáros állítja össze, és ő maga is vezeti le a vetélkedőt, amelynek zsűrijében szőgyéni és tatai tagok foglalnak helyet. A győztes csapat tagjai, felkészítő tanárukkal együtt egy „hosszú hétvégére” meghívást kapnak városunkba, ahol igyekszünk minden szépben és jóban részesíteni őket. Az idén – ami a Covid időszakban történt két évnyi kihagyás miatt éppen a 20. alkalom volt – nem kevesebb, mint nyolc csapat versengett. A pálmát a nyolcadikos lányok: Baracska Anna, Kunyik Laura, Koncser Dorina és Smidt Tamara hozták el, őket fogadtuk hát Tatán, felkészítő tanárukkal, Nothart Erika igazgatóhelyettes asszonnyal együtt.
Június 2-án estig erre az öttagú csapatra összpontosult minden figyelem! Az immár két évtizedes hagyománynak megfelelően a tatai napok a városházán tett látogatással kezdődtek számukra, ahol dr. Varga András önkormányzati képviselő (nem mellesleg Szőgyén díszpolgára) fogadta őket. A megérkezés napjának délutánján az Esterházy-kastély bejárása, majd másnap délelőtt a Kuny Domokos Múzeum kincseivel való ismerkedés szerepelt a programban. Ez utóbbi helyszínen Szűcs József múzeumpedagógus kalauzolta a lányokat. A várban tett látogatást a várbéli szabadulószobából való „kimenekülés” koronázta meg. Délután Somlyay Anna ifjú geológus vezetésével a Kálvária-dombon álló Fellner kilátó meghódítása és a Fényes Tanösvény természeti szépségeiben való gyönyörködés volt a „feladat”, jutalmul pedig a már nagyon várt könyvesboltozás szolgált, minden résztvevő örömére.
Június 2-a volt az utolsó olyan nap a szőgyéni lányok számára, amikor még magukban élvezhették ki a kisvárosi környezet nyújtotta lehetőségeket. Délelőtt abban a megtiszteltetésben volt részük, hogy Sárközi Krisztina tagintézmény-vezető asszony –iskolájuk tatai testvériskolája, a Fazekas utcai iskola vezetője – és néhány további pedagógus kíséretével kerülhették meg az Öreg-tavat – méghozzá két keréken, a Kőkúti Általános Iskolából kölcsönzött kerékpárokon. Délután, kimaradhatatlan programpontként, a Tatai Körzeti Televízió stúdiójában fogadták a lányokat. Nemes János, a tatai tévé munkatársa számos érdekességet és kulisszatitkot mutatott meg a szőgyénieknek. A délutánt az árnyas Angolkertben tett rövid séta és a Cseke-tó partján álló Kiskastély megtekintése zárta. És ekkor már nem maradt más hátra, mint azt nézni-lesni, hogy a többi helyről, azaz Szovátáról és Magyarkanizsáról vajon miféle gyerekek gyűlnek össze Tatára.
Merthogy a vendégsereg második hulláma június 2-án a délutáni és esti órákban érkezett meg. Szőgyénből Leboc Szabolcs önkormányzati képviselő vezetésével öttagú delegáció érkezett, melynek tagjai között üdvözölhettük Berényi Kornéliát, Tata díszpolgárát. Magyarkanizsáról három felnőtt kíséretében – közöttük egy másik tatai díszpolgár, Nyilas Leonov Anita – öt általános iskolás érkezett. Harmat Ádám, Harmat Réka, Csanádi Fedor, Tukacs Andrea és Nadrljanski Dunja a Tata Város Önkormányzata által a pandémiás időszakban rendezett online anyanyelvi-kulturális játékok legkitartóbb résztvevői közül valók. Szovátáról hasonló érdemekkel rendelkező gyerekek kaptak meghívást Tatára, név szerint: Szabó Előd, Csapó Kata és Magyarosi-Bocskay Gellért. A felnőtt kíséret és delegációvezetés feladatát Nagy László tanár úr, Szováta város helyi tanácsának tagja látta el.
A három települést képviselő vendégsereg tagjai, valamint a Rigó Balázs és Purgel Zoltán alpolgármesterek vezette házigazdák közötti beszélgetés, ismerkedés, barátkozás már az üdvözlő vacsorán elindult, és tovább folytatódott a következő napon – Budapesten. Hagyomány ugyanis, hogy Tata Város Önkormányzata a Nemzeti Összetartozás Napját megelőző napon városnéző kirándulást szervez az összegyűlt vendégseregnek. Jártunk már Budapesten, Székesfehérvárott, Veszprémben, Pannonhalmán és Sopronban. Az idei évben ismét Budapestre esett a választás, a konkrét úti cél a Városliget volt. A felnőttek a nemrégiben átadott Néprajzi Múzeumot és a Magyar Zene Házát tekintették meg, a gyerekek pedig, kísérőikkel, a Fővárosi Állat- és Növénykertbe látogattak el. A nagyszerű létesítmények és a ragyogó idő marasztalták volna még mindkét társaságot, de a délután közepén mégiscsak vissza kellett térni Tatára – a Szőgyén-Tata kerékpártúra résztvevőinek megérkezésére, fogadására.
Az első, akkor még csak Tata-Szőgyén kerékpártúrát 2011-ben szerveztük meg, 2015-ben bővült ki a túra a nyitó, Szőgyén-Tata szakasszal. Idén nem kevesebb, mint 24 szőgyéni alapiskolás és 5 pedagógus vágott neki a mintegy 75 kilométeres kerékpártúrának. A Szarka Andrea igazgatóasszony által vezetett csapat a késő délutáni órákban gurult be Tatára. A már itt tartózkodó vendégsereg – immár Magyarkanizsa község hivatalos képviselőjével, Bicskei Ibolya tanácstag asszonnyal kiegészülve – és a tatai házigazdák nagy ovációval, tapssal és az alkalomhoz illő rigmusokkal fogadták a megfáradt, de láthatóan büszke és elégedett szőgyéni biciklistákat.
Ezzel pedig elérkeztünk június 4-éhez, az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának gyászos évfordulójához – és a magyar nemzet összetartozásának ünnepéhez. A délelőtti hivatalos városi megemlékezések a hagyományos rítus szerint zajlottak. Félárbocra eresztettük az Országzászlót a Kossuth téren, elhelyeztük a tisztelet és megemlékezés virágait a szőgyéni emlékkeresztnél, a Mindszenty téren, és megkoszorúztuk a Nemzeti összetartozás emlékművét a Nemzeti összetartozás terén. A megemlékezés sorozat három helyszínén a három Kárpát-medencei testvértelepülésünk delegációvezetőit kértük szólásra, és mindhárom eseményen részt vett a népes testvérvárosi vendégsereg.
A közös nagy ünnepi ebédet követően, szabadidős programlehetőségként, a városban éppen ekkor zajló Tatai Patara Törökkori Fesztivált és a hozzá kapcsolódó Katonazenekari Fesztivált kínáltuk vendégeinknek.
Estére megint összegyűlt a társaság, a Kálvária-domb lábánál, ahol a fáradhatatlan ifjak és örökifjak a Tűzmalom Táncház táncosainak irányításával perdülhettek táncra. A napot ünnepi tűzgyújtás zárta, a 20 óra 22 perckor fellobbanó lángokat a testvérvárosi küldöttségek cserkész tagjai és a tatai cserkész testvéreik közös éneklése köszöntötte.
Másnap, pünkösdvasárnap reggel a tóvárosi kapucinus-templomban hallgatott misét a vendégsereg, majd „elintegettük” a Tata-Szőgyén kerékpártúrára útnak induló kerékpáros csapatot, amelynek tagjai között immár ott voltak a tatai biciklista fiatalok is. Kicsit később a társaság másik része is útnak indult Szőgyén felé – nem két, hanem négy keréken, autóbusszal. Még a határ innenső oldalán megelőztük a kerékpárosokat. Az utat a szokásos másfél óra alatt megtéve érkeztünk felvidéki testvértelepülésünkre, ahol már ebéddel vártak bennünket. Délután a társaság felnőtt része a település nevezetességeivel – a Tájházzal, a Régészeti Múzeummal és a Nagyboldogasszony-templommal – ismerkedett, Svajcer Edina tájház- és múzeumvezető, valamint Smidt Veronika könyvtáros kalauzolásával. A gyerekek pedig kipróbálhattak egy olyan „activity” játékot, amelyet Svajcer Edina kifejezetten a szőgyéni nevezetességek megismertetésére talált ki. A játék nem mindennapi sikert aratott a gyerekek körében, nagy izgalom és nevetés kísérte a feladványok megoldását – az együtt töltött időnek valóságos megkoronázása volt ez számukra!
A nyári vasárnap délutánon „kötelező” fagylaltozást követően már minden szempár az utat leste: mikor érkeznek meg a biciklisták? Nos, talán kicsit később, talán kicsit fáradtabban kanyarodtak be Szőgyén fő terére, mint azt eredetileg vártuk – de helyére téve minden leesett láncot, megjavítva minden defektet, megküzdve a tűző nappal és az összes kegyetlen emelkedővel mégiscsak hiánytalanul megérkeztek! Megérdemelték a tapsot és üdvrivalgást, amiben nem is volt hiány.
És ezután elcsendesedett a társaság. Nem maradt más, mint elbúcsúzni a szőgyéni vendéglátóktól, barátoktól és hazautazni az utóbusszal Tatára. Még egy utolsó, gyors vacsora a szállodában. Ölelések, búcsú fényképezkedések, e-mail cím cserék, fogadkozások. Nem feledünk. Tartjuk továbbra is a kapcsolatot. Jövőre, veletek, ugyanitt.
Mert bármennyire is messzire lakunk egymástól, bármennyire is országhatárokat kell átlépnünk minden találkozáshoz, mégiscsak, elválaszthatatlanul – összetartozunk.


Osgyáni Zsuzsanna