Giesswein Sándor (1856-1923)

A keresztényszocialista mozgalom elsõ magyarországi képviselõje Giesswein Sándor, Tatán született. Az elõdök valószínûleg Mária Terézia telepítési politikája során kerültek Elzászból ide. Édesapja gazdatiszt volt az Esterházyak tatai birtokán. Édesanyja Echardt Erzsébet, bécsi családból származott. Középiskoláit a tatai piarista – majd mint kispap –, a gyõri bencés gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait Bécsben kezdte és Budapesten fejezte be. Zalka János gyõri püspök 1878-ban szentelte pappá. 1878-1881 között Kismartonban volt káplán, itt írta doktori disszertációját. 1881-1883 között a gyõri tanítóképzõben
latint tanított. 1883-ban került a gyõri püspöki udvarba Zalka János püspök mellé. Itt szertartó, levéltáros, szentszéki jegyzõ-zsinati vizsgálóbíró, 1892-ben püspöki titkár, 1898-
ban kanonok, 1902-ben apát, 1909-ben pápai prelátus. 22 éves korára Giesswein már
nyolc nyelvet ismert. A magyar és német mellett beszélte a latin, görög, angol, francia,
spanyol, olasz és eszperantó nyelveket. 1904-tõl a Keresztényszociális Egyesületek Szövetségének elnöke, 1905-tõl mint néppárti képviselõ aktív politikai munkásságot folytatott, a forradalmi munkásmozgalommal szemben szorgalmazta a keresztényszocialista szervezetek létrehozását. Részt vett az eszperantó nyelv és a feminista mozgalom propagálásában. A Szent István Akadémia és a Magyar Békeegyesület elnöke. Az I. világháború utolsó éveiben a háború ellen foglalt állást; kapcsolatba került Szabó Ervinnel és a Galilei Körrel. Az 1918-i polgári demokratikus forradalomban a Nemzeti Tanács tagja volt. 1923-ban hunyt el.