Magyary Zoltán (1888-1945)

Magyary Zoltán 1888. június 10-én katonatiszti családban született Tatán. A Budapesti Piarista
Gimnáziumban érettségizett jeles eredménnyel. Államtudományi, államszámviteli tanulmányokat folytatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1912-ben jogtudományi
doktorátust szerzett. A Vallás- és Közoktatási Minisztériumban gróf Klebelsberg Kunó miniszter mellett dolgozott, a tudománypoltikai ügyosztály vezetőjeként felügyelte és irányította az egyetemeket, főiskolákat, az Országos Magyar Gyűjteményegyetemet és a tudományos élet egészét.
A Pázmány Péter Tudományegyetem Közigazgatás- és Pénzügyi Jogi Tanszékének
Egyetemi tanára volt. Bethlen István miniszterelnök a magyar közigazgatás egyszerűsítését
előkészítő munkálatok megszervezésével bízta meg, s 193 1-ben létrehozta a Magyar
Közigazgatástudományi Intézetet. Sorra jelentek meg a közigazgatást elemző és fejlesztését
célzó írásai. Műhelyteremtő munkásságát egyetemi tanszékén és az általa vezetett intézetben
teljesítette ki. 193 8-ban Györffy István és Teleki Pál mellé kinevezték a Táj- és Népkutató
Központ hármas vezetőségébe.
Tatával a kapcsolata akkor újult meg, amikor korszerűsítési elképzeléseinek gyakorlati
terepet keresett, és erre az akkori tatai járást találta a legalkalmasabbnak.
Szakmai és tudományos szempontból egyaránt kiváló tanulmány született; A közigazgatás és az emberek (Bp., 1939 ), amelyet Kiss Istvánnal együtt írtak és adtak közre.
Ezt követően számos gyakorlati kezdeményezés fűződött a nevéhez, amely a „város és vidéke” fejlesztését, fejlődését szolgálta. Ennek egyik jelentős eleme a népfőiskolai képzés elindítása volt (194 0), amelyre a megye számos településéről érkeztek fiatalok, hogy korszerű ismeretekkel gazdagodjanak, hogy „jó polgárként” átgondolják a tennivalókat saját településük fejlesztése érdekében is.
Tata életében fontos szerepet játszott Tata és Tóváros egyesítését célzó törekvése, amely sikerrel járt. Tatából és környékéből „mintajárást” akart formálni. Magyary Zoltán a magyar közigazgatástudomány első és sajnos mindmáig egyetlen nemzetközi mércével mérve is kimagasló, iskolateremtő egyénisége. Mind ő, mind az általa irányított szellemi bázis számos tekintetben olyat alkotott, ami nem csupán a maga korában számított progresszívnek, hanem évtizedekkel később, az alapvetően megváltozott társadalmi körülmények között is hasznosítható értéknek bizonyult.
Életművét elsodorta a II. világháború, a műhelyeihez tartozók viszont a mai napig őrzik
emlékét. Tata közelében, Héregen halt meg 1945 . március 24-én. Magyary Zoltán 2003-ban posztumusz Magyar Örökség-díjban részesült. 1938. szeptember 23-i dátummal
megjelent Mi lesz Tatatóvárosból? című vitairata.