Utunk első állomása Pápa városa volt. Pápán, a Pápa-Ugod-Devecseri Esterházy-uradalom egykori központjában elsőként a Szent István vértanúról elnevezett kéttornyú plébániatemplomot, a tatai Szent Kereszt templom testvérét néztük meg. Az épület megjelenése rendkívül impozáns, jellegzetességei azok az áttört tornyok, melyektől a templomharangok szabadon láthatók. Eszterházy Károly egri püspök, a templom építésének idején a földesúr, jelentős instrukciókat adott Fellner Jakabnak, melyhez alkalmazkodnia kellett. Fellner jelentősége, hogy megfelelt ezeknek a kihívásoknak, alázattal igyekezett kiismerni és teljesíteni megrendelőinek az igényét. A templom építése 1774-ben vette kezdetét, elkészülését, éppen úgy, mint a tataiét az építőmester azonban már nem érhette meg. Fontos különbség még a tatai és pápai templomok között, hogy utóbbinak mennyezetképei közvetlenül az építkezés részeként elkészültek, s azok a neves osztrák művész, Franz Anton Maulbertsch munkái. A templom főoltára már Fellner utódja, Grossmann József tervei szerint készült uráli malachitből, a díszítéseket pedig hazánkban megtelepedett olasz kőfaragók készítették.

Nagy szerencsénknek tarthatjuk, hogy a templom szentélyétől balra lévő Szűz Mária kápolnába is bejuthattunk, amelynek mennyezetét Szűz Mária mennybemenetelének ábrázolása ékesíti. Ebben az oldalkápolnában láthattuk Szent Martialis vértanú csontjait, mely ereklyét még Eszterházy püspök kapta Rómában és azt a pápai templomnak ajándékozta 1783-ban. Ezt az évet tekinthetjük a templom építési munkáinak befejezéséül is, felszentelésére azonban csak később, 1795-ben került sor.

A lenyűgöző templomot követően a pápai Esterházy-kastélyt tekintettük meg, mely szintén több szálon kötődik a Fellneri életműhöz. Interaktív vezetésen a barokk kor hangulata, pompája és a nyelvújítás előtti ékes magyar nyelv elevenedett meg előttünk. Nagy meglepetésünkre a kastélyban berendezett művészeti kiállításon a pápai születésű Nemcsics Antal, színtervező, festőművész munkásságával ismerkedhettünk, aki több szálon is kötődik Tatához. Csak egyet említve: a Szent Kereszt templom mennyezetképeit ő készítette, s ezeknek vázlatait és kidolgozott változatait most az egyszer nem a tatai templom mennyezetén, hanem a pápai kastély egyik falán, egészen közelről láthattuk.

Pápai látogatásunkat követően eredeti terveink szerint Veszprém belvárosát, a vár területét kerestük volna fel, hogy a mester ottani munkásságával ismerkedjünk, de az éppen zajló műemléki felújítások végül arra késztettek minket, hogy inkább az építkezések befejeztével, a frissen megújított épületek között tegyünk erre kísérletet. Utunk így Mórra vezetett, egy újabb kastély, egy „kis” nyári rezidencia megtekintésére, ami nem az Esterházy-család, hanem egy idegen földesúr, Lamberg Ferenc Antal gróf megrendelésére készült. Jó példa ez arra, hogy Fellner nem csak uradalmi, hanem külső megbízásokat is teljesített. Jellegzetessége a kastélynak, hogy a Fellnernek tulajdonított stílusjegyek csaknem mindegyike megjelenik rajta, az életmű egyik korai, önálló alkotása. Talán éppen ez lehetett az az épület, ami a 18. században sokakat meggyőzött arról, hogy a tatai építőmesterben nemcsak gyakorlati szakember, hanem olyan építész rejlik, aki az átlag fölé emelkedő feladatokra is alkalmas. Ennélfogva mindenképpen mérföldkőnek tekinthető a Fellnerhez köthető épületek sorában.

Igazi kiránduló időben hagytuk a délutáni órákban magunk mögött Mórt, hogy az út utolsó állomásaként Csákvárra érkezzünk. Csákvár mezőváros, egy másik birtokközpontja volt az Esterházyaknak. Sok párhuzamot mutat Tatával, többek között azt is, hogy itt is Fellner tervezete és végezte a kastély felépítését az 1760-as években. Abban az időszakban, amikor a tatai grófi kastély is épült. A jelenleg itt található épület azonban már túlmutat a későbarokk építészet elemein: klasszicista stílusban Fellner halálát követően építették át és bővítették. Fellner itteni működésére emiatt már kevés dolog emlékeztetett csak minket.

A csákvári kastély sajnos nem lehetett olyan szerencsés, mint a tatai. Falai között még mindig kórház működik, így az épületet csak kívülről nézhettük meg. Nagy sétát tettünk ellenben a kastély körül elterülő angolkertben, ami ugyancsak a tatai angolkert testvére, hiszen vele egy időben, ugyanazoknak a mestereknek, mérnököknek és kertészeknek a munkájával valósulhatott meg, mint minálunk. Utunk befejezéseként a késő délutáni órákban érkeztünk vissza Tatára, kicsit megfáradva, de élményekkel és emlékekkel, sok-sok építés- és kultúrtörténeti dologgal feltöltekezve.

A Fellner Emlékév jegyében fontos számunkra, hogy ezeknek a közelebbi, s olykor távolabbi kirándulásoknak a segítségével megismerkedhessünk a tatai építőmester nem csak épülettípusokban és funkciókban, hanem földrajzi értelemben is rendkívül szerteágazó tevékenységével.

Stegmayer Máté

Fotó: Varga Edit