A tatabányai Tavaszi Fesztiválon lépett fel az Egressy Kórus

Kettős évfordulóra készült a tatabányai Erkel Ferenc zeneiskola március 21-én 19 órakor. Egyrészt az idén 10. alkalommal volt házigazdája a Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjének, másrészt otthont adott a Joseph Haydn halálának 200. évfordulója alkalmából rendezett emlékkoncertnek, amelyet a tatai Dezső Mariann, a Concerto zeneiskola igazgatója szervezett.

 

 

Tatabánya Városi Vegyes Kara, valamint a tatai Egressy egyesített kórus - Robozné Schönfeld Zsuzsanna vezényletével, Roboz Klaudia szólójával előadta Joseph Haydn három kórusművét: az Évszakok c. világi szövegekre (!) írt oratóriumából a Tavasz kórust, a Nevető kórust, továbbá a Rokka címűt. Haydn pályája elején szinte kizárólag hangszeres zenét alkotott, míglen a Händel oratóriumok hatására vokális műveket is írt. Ezekből több is elhangzott a koncert során. A koncert méltó volt rangjához. A helyieken kívül fellépett a komáromi Brigetio vonós kamarazenekar, a Fischer‘Choirs, a hajdani neves Bányászénekkar maradványa, a jelenlegi Bárdos Lajos énekkar, szólisták, Dorogról, a fővárosból. Tatát Schruff Orsolya képviselte a szólisták között, az első vastapsot aratva. Az egyesített kórus tökéletesen kivitelezett produkcióval ajándékozta meg az értő közönséget. Telt, egységes hangzás, tiszta intonáció, s végig érthető szöveg, a harmóniák minden pillanatban a maguk teljes szépségükben olvadtak össze, holott meglehetősen nehéz művekről van szó. A belépések hajszálpontosan érkeztek, amit nagyban segített a kiváló zongorakíséret. Tóka Szabolcs művésztanár az énekkar minden rezdülését átérezte, s híven alkalmazkodott hozzá. Dezső Mariannra több ízben is büszkék lehettünk. Tyúk szimfóniája első tételét játszotta Both Lehel dorogi művésztanárral, igazán szépen, nagy sikerrel. Továbbá közreműködött az Egressy Kórus műsorában is.

Roboz Klaudia ígéretes tehetség, érdemes őt foglalkoztatni szólistaként, hangja minden fellépésnél fokozatosan szépül, talán a szövegejtéssel vannak némi gondjai. E sorok írója tanúja volt az Egressy felkészülésének. A T. közönség nem is sejti (nem is dolga), mennyi izzadtságos munka előzi meg a könnyednek, vidámnak tűnő előadást. A hihetetlen az, hogy a két kórusnak mindössze két alkalma volt összepróbálni a három művet, s a karnagynak mégis sikerült összecsiszolnia a két, karakterében különböző énekkart egységes egésszé. A közönség joggal köszönte hosszantartó vastapssal az Egyesített Kórus szereplését.

Bizakodjunk, hogy e szép teljesítményben majdan a tatai közönségnek is lesz módja gyönyörködni. További hasonlóan nagy sikereket kíván e sorok írója mindkét énekkarnak, karnagyának, ifjú szólistáinak!

 

Pribojszky Mátyás