Szomód, a Gerecse legnyugatibb peremhegyeinek lábánál fekszik. Mintegy 2000 lakosú, Tatától északkeleti irányban található település, amely a városból történő kivándorlás másik kedvelt célpontja. Dunaszentmiklóssal közös körjegyzősége van. Külterületén (csakúgy, mint a kistérség valamennyi községe esetében) jelentős szőlőskertek húzódnak. Határában – az egykori tatai lápvidéken – ma nagy kiterjedésű halastavak húzódnak. Közigazgatásilag Szomódhoz tartozik a ma már elnéptelenedett Mária Magdolna-puszta és a néhány család által lakott Ferenc-major.
Szomód területe a rézkortól fogva folyamatosan lakott hely volt. Oklevelekben először 1225-ben szerepel a település neve, “Zumuld” alakban. A XIII. században a Csák nemzetségbeli Ugrin birtoka, majd a tatai vár tartozékaként említik a krónikák. A Rozgonyi család a tatai várral együtt szerezte meg Szomódot is. 1543-ban Tata elfoglalásával egy időben a község is elpusztult. A XVII. században Tisza-melléki református magyarok telepedtek meg itt. Esterházy József az 1740-es évek végén Württembergből katolikus németeket telepített a református magyarok mellé. A község legnevezetesebb, műemlék jellegű épülete a Fő út mentén álló, barokk stílusú római katolikus templom, melyet Fellner Jakab tervezett. 1775-78 között épült, tornyát 1832-ben emelték. Berendezése XVIII. század végi. Ugyancsak műemlék jellegű a közeli Betlehem pusztán található erdészház, melyet az 1850-es években építettek. Szomód természeti értékei sorában az április-májusban virágzó apró nőszirom egykor védett termőhelye említendő, de ugyancsak a község határában kezdődik az a római kori kőhordó út, amely a Dunaalmási Kőfejtőkhöz vezet. A gazdag madárvilágáról híres Ferencmajori-halastórendszer részben szintén Szomód határában húzódik. A honvédségi gyakorlótér szélén található horgásztó nagy kiterjedésű nádasai számos védett állatfajnak nyújtanak menedéket.Szomód hagyományos rendezvényei a június eleji Szomódi Fesztivál, a júliusi búcsú és a szüret.