Kocs, a kistérség 3-dik legnépesebb települése, amely a Kisalföld lankás dombvidékén szélesen terül el. Kiváló talajtani adottságainak köszönhetően a kistérség legfejlettebb agrártelepülése, melynek jelentősége már az egykori Bécs-Buda közti „Mészárosok útja” idején (a XVIII. században) is fontos volt, de a Tatától délnyugatra fekvő település határában feltárt régészeti leletek tanúsága szerint e hely már a bronzkorban is lakott volt. A település neve először 1237-ben szerepel oklevélben, Ruch, Kuch formában. A hagyomány szerint a ma használatos és több idegen nyelv szókincsében is megtalálható elnevezés az itteni bognárok által a XIII. században itt készített kocsi szekérre utal. A község településformáját tekintve a csoportos települések közé tartozik. A korábbi fésűs beépítés az utóbbi évtizedek jelentős építkezései nyomán részben átalakult, de a régi épületek megőrizték a hagyományokat. Figyelemre méltó látnivalója az 1749-ben, vélhetően Fellner Jakab által emelt, barokk stílusú római katolikus plébániaház. A vele közel egy időben épített és 1880-ban, eklektikus stílusban átalakított templom 1759-ben készült barokk tornya változatlan maradt. Református temploma 1768-ban, lelkészlakja 1833-ban épült. Értékes épületei a XVIII. század végi barokk kocsi major és az 1820-ban klasszicista stílusban épült és 1887-ben átépített kúria.Az érdeklődők egy tájházat is és egy kocsi bemutatóhelyet is megtekinthetnek a faluban. Kocs az Által-ér vidékének Kisalföldhöz tartozó részén helyezkedik el.
A szelíd lankák sorában mindenekelőtt a Hosszú-völgy képez különleges botanikai és tájképi értéket. A tarka sáfrány és más védett növényfajok termőhelyeként ismert terület védelem alá helyezése folyamatban van. Kocs határában húzódnak a Tatán telelő sokezres vadlúdcsapatok legfontosabb táplálkozó területei is. Kocs hagyományos rendezvénye a koranyári Kocsitoló verseny.