... nagyon nehéz. Egyrészt minden bemutatkozásnál a jobbik arcunkat igyekszünk mutatni, másrészt minden alakul, változik - így a gyülekezet is. Közvetlen "rálátásom" 1988 óta van erre a közösségre, fél-közvetlen pedig már 1984 óta. (Ekkor ismertem meg feleségemet ill. a tatai evangélikusokat.)

Családias gyülekezet... ez általában azt jelenteni: papcsalád+néhány ember, vagyis nem szorongatják az emberek egymást a padokban. Nálunk a "családias" jelző az átláthatóságot jelenti, azaz mintegy 50-70 ember találkozik vasárnapról vasárnapra. (Ez kb. 50-60%-al növekszik a nagyünnepi istentiszteleteken.) Tatán - a legutóbbi népszámlálási adatok szerint - 456-an vallották magukat evangélikusnak, a város vonzáskörzetében lévő falvakkal együtt több mint félezer az "evangélikus" lélek. Egyharmadukat személyesen ismerem, s akiket személyesen ismerek, azoknak az egyharmada egyházfenntartói járulékot is fizet... Támogatóink - ha nem is rendszeresen -, azért több van. - Hála Istennek! Ez köszönhető gyülekezeti tagjaink agilisságának, akik megragadnak minden alkalmat, hogy odaálljanak a jó ügyek mellé, ezzel öregbítve a maroknyi lutheránusság jó hírét városunkban, ugyanakkor nekünk is vissza-vissza segítenek, amikor erőnket meghaladó feladatokat kell megoldanunk... Persze a helyi evangélikus pap (szerénységem) is igyekszik lankadatlanul mosolyogni mindenkire - klasszikus diaszpóra-lét...