Beküldte Izsáki Zsuzsa -
Katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomba a tatai Kocsi úti temetőben Kolozsvári György posztumusz hadnagyot. A hős katona augusztus 23-án szenvedett súlyos sérülést Afganisztánban, ez okozta halálát. A 37 évesen elhunyt Kolozsvári György temetésén részvétét fejezte ki Hende Csaba honvédelmi miniszter is a családnak. Búcsúztató beszédet Sándor Zsolt ezredes, a tatai dandár parancsnoka és Michl József, Tata város polgármestere, országgyűlési képviselő mondott. (A beszédet alább olvashatják. )
Kolozsvári György katonai tehetsége már pályája elején kitűnt, többször is kitüntették – idézte fel Sándor Zsolt ezredes az elhunyt hadnagy életének fontos mozzanatait. Utolsó útjára bajtársai kísérték Kolozsvári Györgyöt, aki feleségét és két kisgyermekét hagyta a földi világban.
További tudósítások: www.kemma.hu www.origo.hu
Kolozsvári György posztumusz hadnagy temetése, 2010. szept. 14. Tata, Michl József polgármester, országgyűlési képviselő beszéde
Mélyen Tisztelt Gyászoló Család!
Tisztelt Együtt érző Közösség!
Gyászol az ország. Gyászol a Magyar Honvédség, gyászol Tata közössége. Mély részvéttel állunk itt valamennyien Kolozsvári György hadnagy úr koporsója előtt. Kolozsvári György 37 évet élt. Felesége, gyermekei, népes családja, barátai, katonatársai, az egész ország gyászolja. Nem tudunk másra gondolni, csak arra, hogy bár mindenki tudja, hogy milyen veszélye van annak, ha valaki katona, de mégis, mégis arra gondolunk, csak egy kicsin, egy nagyon kicsin múlott, hogy már nem élhet. Tolulnak elénk a képek a tragédiáról, ahol ugyan nem voltunk ott, de mindenki szeme előtt lejátszódik, és a kérdések megrohanják: ha előbb indulnak, ha később indulnak, ha más úton mennek, ha másik autóval mennek és így tovább.
A vizsgálatból tudjuk, hogy katonáink mindent megtettek. Tudjuk, micsoda mérhetetlen erőfeszítést tettek az orvosok is életéért. De az életet a „ha így lett volna”, vagy „hogyha úgy történt volna” visszafelé soha nem módosítja. Elvesztése a megszületéséhez hasonlóan egyszeri és megismételhetetlen. Wass Albert szavait hozom segítségül: „Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.” Kolozsvári György katonaember volt. Tudatosan vállalta az ezzel járó kemény, kockázattal teli életet. Mindene volt a hivatása, az elmúlt 10 évben öt alkalommal szolgált külföldön: Kétszer Koszovóban, egyszer Boszniában és kétszer Afganisztánban.
Tataiként a legfontosabb, legnehezebb missziókban szolgált. Családjától, szeretve féltett gyermekeitől többször is hosszú távollétet vállalt, és ezt abban a tudatban tette, hogy hűséges másik fele otthon, igaz szeretettel helyette is őrködik a család felett. Életpályájából látható, hogy katonaként elsősorban önmagához volt szigorú, mert csak az lehet jó katona, aki a legkeményebben önmagával bánik. Amikor valaki munkát, hivatást választ, építeni, teremteni, létrehozni szeretne valamit. Ezt tette életében csendben, szolidan, de nagy következetességgel Kolozsvári hadnagy. Békességet teremteni, talán ez ma is az ember legvágyottabb célja, és ha sikerül ebben a sok nehézséggel küzdő világban valakinek minden nap békességet teremtenie, az a hős, az a hősi tett. Hiszem, hogy Hadnagy úr életével és halálával ezt hagyta szellemi örökségül gyermekeire. A magyar katonák létszáma az afganisztáni béketeremtésben nem tűnik jelentősnek. De négy magyar halottunk mindegyike – s közülük a legutolsó Kolozsvári György hadnagy halála – minden összehasonlítást, méricskélést értelmetlenné tesz. Egyetlen magyar sem veszhet el, ezért kell a békességszerzésért nagy felelősséggel mindent megtennünk, hogy a legnagyobb biztonságban tudhassuk katonáinkat, bárhol is legyenek. Mi békét teremteni mentünk a távoli Baghlanba. Segíteni, hogy legyen iskola, kórház, épüljenek utak és hidak. Kolozsvári György hősi halott katonatársával együtt Afganisztánban nemes célokért szolgált. Mindnyájan büszkék lehetünk rá, mindnyájan büszkék lehetünk Afganisztánban szolgáló magyar katonáinkra.
Tisztelt Gyászoló Közösség! Egy olyan tatai fiatalembert veszítettünk el, aki szinte az egész katonai pályafutását városunkban töltötte. Abban a helyőrségben, amely hosszú évtizedek óta ad otthont a honvédségnek. Így temetésen, egy halott katona, gyermek, férj, édesapa ravatalánál állva, minden ember legtermészetesebb, belső, titkon kimondott érzése és örök reménysége, hogy jusson el végre a világ oda, hogy egyetlen katonára se legyen többé szükség. Kolozsvári György hadnagy úr, köszönjük életed, Isten áldjon, nyugodjál békében!
