Az avatás helyszíne: Tata, Somogyi Béla út, a gyalogezred II. zászlóaljának egykori laktanyája melletti tér .

Az emlékoszlop vitéz Smidt Róbert szőgyéni fafaragó alkotása.

 A megjelenteket köszönti Robozné Schőnfeld Zsuzsanna Tata alpolgármestere.

 A gyalogezred tevékenységét, a hadszíntereken folytatott küzdelmeket felidézi vitéz békei Koós Ottó, magyar királyi százados, nyugállományú alezredes

Avatóbeszédet mond dr. Ravasz István alezredes, hadtörténész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa

Közreműködik az MH 25. Klapka György Lövészdandár zenekara Balázs Attila százados vezetésével

Az ünnepség keretében lehetőség nyílik az emlékoszlop előtt Koszorúk és virágok elhelyezésére

Megjelenésére feltétlenül számítunk!

A mellékelt fényképek a tatai vasútállomáson készültek 1942-ben akkor, amikor az ezred tagjai elindultak az orosz frontra. Ha valaki felismeri magát, rokonát, ismerősét, szomszédját a képeken, az jelezze a polgármesteri hivatalban Hunyáné Izsáki Zsuzsannának személyesen vagy az 588-600-as telefonszámon a 678-as melléken.

A Szent István honvéd gyalogezred tatatóvárosi zászlóaljának rövid története

A székesfehérvári gyalogezredet 1920-ban állították fel, mely 1922-ben vette fel a 3. gyalogezred, 1930-ban a Szent István nevet. A 3. gyalogezred I., majd II. zászlóalj béke állomáshelye a tatatóvárosi nagy laktanya volt a mai Agostyáni úton. A laktanya földszintes épülete 1891 és 1899 között kapott ugyan egy emeleti részt is, de a zászlóalj teljes állományának elhelyezésére szűknek bizonyult. A géppuskás század állományát az akkori Giesswein (ma Egység utca) házaiban szállásolták be, ahol a tiszti étkezde és a könyvtár is működött. Később a páncéltörő ágyús és aknavető szakaszokat, illetve a lovakat a várban helyezték el. A legénységet a várudvar – 1945 után lebontott – két épületében szállásolták el.

A tatatóvárosi zászlóaljba többnyire Komárom-Esztergom vármegye tatai és komáromi járásából, illetve Fejér vármegye váli járásából hívtak be hadköteleseket. Személyi állományának jelentős részét Tatatóváros, Tatabánya, Felsőgalla, Bánhida, Bicske, Mány, Szomód, Alcsút és Tardos katonaviselt férfilakossága adta. A 3. gyalogezred valamennyi jelentős állami, egyházi és városi ünnepségen méltó módon képviseltette magát.

A tatatóvárosi zászlóalj 1942. novemberében vonult el a Don menti hadszíntérre, ünnepélyes búcsúztatására 1942. november 4-én került sor a tóvárosi harangláb előtt. A zászlóaljparancsnok Keleti Miklós alezredes és Polgár Sándor t. hadnagy volt. A község részéről Tóth Miklós főjegyző vett búcsút a hadba vonultaktól. A díszmenetet követően a tatatóvárosi csapattest zenekar kíséretében tette meg az utat a tatai nagyállomásig. A déli órákban több ezer hozzátartozó, családtag és ismerős intett búcsút az oroszországi hadszíntérre elvonuló honvédeknek. Az ezred részt vett a felvidéki bevonulásban, illetve a kárpátaljai felvonulásban is.

A magyar királyi Szent István 3. honvéd gyalogezred legsúlyosabb és legtragikusabb harctéri tevékenysége az 1942-43. évi Don menti hadműveletekhez fűződik. A fehérvári és tatatóvárosi zászlóaljak a magyar történelem sokat idézett 2. hadseregének azon csapattesteit képezték, melyek erőn felüli helytállással kiemelkedtek a hadsereg egészén belül. A 980 fővel elvonult 3/II. zászlóalj 1943. május 21-én érkezett vissza Tatára 72 fővel vitéz Polgár Sándor vezetésével.

A visszaérkezéskor többezres tömeg várta őket, a látogatók kérdésekkel ostromolták a hazaérkezetteket: „Apám, férjem, testvérem, fiam itt van-e, mi történt vele?”Az arcokon hol kétségbeesés, hol öröm tükröződött, attól függően, milyen hírt hallottak. A hazaérkezett katonákat gróf Eszterházy Ferencné látta vendégül. A tatatóvárosi 3/II. zászlóalj veszteségeiről részletes és pontos korabeli kimutatás eddig nem került elő.

A végtelen oroszországi hómezőkön nemcsak egy hadsereg veresége s egy nemzeti katasztrófa következett be, hanem sok ezer magyar család tragédiája is.

(forrás: Babucs Zoltán - Szabó Péter: „Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát” A székesfehérvári magyar királyi „Szent István” 3. honvéd gyalogezred a második világháborúban)