A Várkanyar Kávéház szabatéri teraszán estére kellemes időben fogadták a szervezők a népszerű fiatal kortárs író- és költőnőt, aki oldottan mesélt, csevegett az író-olvasó találkozó jegyében. Márkusné Sinkó Ildikó, a Móricz Zsigmond Városi Könyvtár igazgatója köszöntötte és mutatta be a vendéget, aki költő, író, műfordító és énekes műfajokban nyújt élményt talentumával. Három "felnőtt" verseskötetet jelent meg eddig (mert gyermekverseket és dalszövegeketis ír): a Lotte Lenya titkos élete, a Cafe X, a Cigánykártya és regénye, A Maffiaklub. E művekből olvasott fel részleteket, amelyek egészen más hangulatot kölcsönöztek a még világos estének, mint társalgási stílusa. Míg előbbi a klasszikus szabályoknak megfelelő, szigorú ítészi szemmel is elképesztő mélységekről tesz tanúbizonyságot, addig beszéde és gondolatai az abszurd irányába mutatnak.

Humora hol kesernyés, hol önironikus, de leginkább csapongó játékosságot hordoz magában, mondjuk úgy: egy szavát sem szabad komolyan venni! Olyan, mintha kitárulkozna, de ez tévedés, a látszat-szókimondás mögött az érzékeny nő rejtezik, akit inkább szépséges szerelmes verseiből lehetne megfejteni. Öltözéke, színházi és zenei szereplései igazodnak a mai szertelenséghez, személyisége egy mai nő és egy szecessziós kékharisnya keveréke. Szépen beszél, a magyar nyelv kincsestárának meglehetős gazdag birtokosa. Önmérséklete bravúros volt, nem engedi, hogy egy percig is unják! Felolvasott, beszélt, megint felolvasott, megint beszélt. Aztán az órára pillantott, s befejezte. Néhány kérdésre válaszolt még, majd dedikált. És cigarettázott. De csak az előadás végén. Fiatal lányok, középkorú nők és idős hölgyek járultak hozzá néhány kedves szóval, szeretettel. Azért ez kétségtelen elismerés. És Karafiáth Orsolya még csak harmincöt éves!