Beküldte zsm -
Néhány napja jegyezték be hivatalosan a Magyar Királyi Szent István 3. Gyalogezred Hagyományőrző Egyesületet, amelynek megalakulását elsősorban a tatai és a komáromi egykori zászlóalj emlékének életben tartói szorgalmaztak. Az elnök Laborc György Péter baji military-gyűjtő lett, alelnöke dr. Vizi László szintén baji illetőségű jogász. Az egyesület egyik oszlopos tagja Dinga László, a tatai önkormányzat képviselője, a Magyar Történelmi Vitézi Rend hadnagya. Az ezred hagyományos ezredünnepét annak idején Nagyboldogasszony napján tartották, s ennek emlékére, valamint a hagyományőrző egyesület hivatalos megalakulása tiszteletére Székesfehérvárott a tiszti klubban, Tatán a tatai zászlóaljnak állított emlékoszlopnál tartottak megemlékezést augusztus 14-én. Többen ez eredetivel megegyező második világháborús egyenruhát öltöttek magukra a jeles napon.
Székesfehérvárott, a klasszicista építésű tiszti kaszinó a Magyar Honvédség tulajdona, nemrégiben színvonalas kiállítást rendeztek be termeiben - az első világháborútól a a 20. század végéig tartó időszak hadi relikviáiból. Az ingyenesen megtekinthető gyűjteményt Rangel István gondozza, aki maga is tagja is hagyományőrző egyesületnek. Az augusztus 14-iki ünepélyes megemlékezésen szintén katonaruhát viselt, amelyet a hatvan évvel ezelőtti katonaelődök hordtak. A főoldali képünkön a megemlékezés résztvevői láthatók az első világháborús teremben, a második képen a 96 esztendős vitéz békei Koós Ottó, a Magyar Királyi Szent István 3. Gyalogezred egykori századosa vitéz Dinga László tatai hagyományőrző társaságában mutatkozik. A civil ruhás, kitüntetéseket viselő idős úr vitéz Smohay Ferenc, aki ma is Székesfehérvárott él, csakúgy, mint a 18 esztendős, régi katonai egyenruhát viselő Böhm Martin - ő dédapja révén kapcsolódik lelki kapoccsal az általa személyesen nem ismerhetett felmenőjéhez. Teszéri Csaba István Oroszlányban él, szintén a hagyományos egyenruha darabjait szedi össze, a történti hűség jegyében.
A székesfehérvári gyalogezredhez tartozott a tatai és a komáromi zászlóalj, amelynek tagjai egyként óriási véráldozattal adóztak a második világháborúhoz. E megnyerhetetlen harc és a történelmi végzet, valamint a nagyhatalmak által írt forgatókönyv Trinon óta csak vészt és fájdalmat hozott a magyarokra. A szétdarabolt ország, s a határokon kívül rekedt magyarság sorsának jobbra fordítása miatt százezrek áldozták életüket a csatatereken és a hátországban, mindhiába. Az ünnepi megemlékezés alkalmával Major Pál őrnagy, hadtörténész röviden öszefoglalta a a 3. gyalogezred históriai útját az 1941-es október 27-iki elindulásáról a keleti harctérre. 1943. januárjában, napokkal a szovjet doni áttörés előtt léptek az előző hadtest helyébe, s tudjuk, csupán töredékük haza a kataklizmából. 1944. augusztusban ismét útnbak indultak katonái a frontra, hősiesen harcoltak, ám az óriási szenvedésekrők a vesztes háborút követően még megemlékezni is laig lehetett. Az özvegyek és árvák csak titokban sírhattak, a magyarság a kollektív bűnösség vádját cipelte.
Koós Ottó egykori százados édesapja a székesfehérvári gyalogezred tábornoka volt, a fehérvári temetőben nyugszik. Fia kétszer is megjárta a frontot, sebesülése és felgyógyulása után ismét a harctérre tért vissza. Szovjet fogságban töltött tíz évet (!), 1955. őszén tért haza Magyarországra, s 1956. október 8-án szabadult véglegesen, a kommunizmus magyar börtönét is megjárva. A Magyar Királyi Szent István 3. Gyalogezred Hagyományőrző Egyesületének fehérvári ünnepén megjelent Izing Jenő, Baj alpolgármestere, s több civil érdeklődő. Az egyesület soraiba várja az érdeklődőket, s a magyar történelmi múlt huszadik századi históriájának, s két háborújának tisztázására és az elesett és igazságtalanul elfeledett katonáinak lelki és valóságos rehabilitálására szegődő honfitársait.
Az augusztus 14-iki délutáni tatai ünnepségen elhelyezték a megemlékezés koszorúit a nemrégiben felállított kopjafánál, a Vaszary János Általános Iskola mellett. A tatatóvárosi zászlóalj tiszteletére állított emlékoszlopot Smidt Róbert szőgyéni farafargó készítette. Az alkotónak a nagyapja szintén az ezred tagjaként harcolt annak idején.
