Beküldte zsm -
Szakmailag nagy sikert aratott a lengyelországi Szent Ceciliada kórus-ünnepségen a tatai Egressy Kamarakórus az Advent elején. A Szentkereszt vajdaság (megye) székhelyén, Kielcében tartott hagyományos karácsonyváró esemény európai színt is kapott az idén, s interneten tekinthették meg világszerte, akik az élő egyenes közvetítést megkeresték. A Robozné Schőnfeld Zsuzsanna karnagy és tatai alpolgármester által vezetett énekkar hivatalos meghívást kapott a jeles napra, ráadásként pedig koncertet adtak Sandomierzben, a kis Rómának is becézett zarándokhely templomában.
Előkarácsonyi ajándék volt az út, az előadások, s a zenei és átélt élmények a kórustagoknak. Ők pedig a lengyel és finn énekeseket ajándékozták meg a magas minőségű előadással. A dalok közül is kiemelkedett a Túl vízen kompozíció, amely a mai világzenei stílust képviseli, erősen erdélyi és magyar elemekkel, az ifjú kecskeméti szerző, Kálmán Tamás kórusműve. A bukovinai székely népdalfeldolgozás sajátosan ötvöz más népdalokat is a fájdalmas szerelmi vallomást hordozó énekkel, amelynek motívuma többször visszatér. Az Egressy Kamarakórus pedig egyéni előadásmódjával adja vissza hűen a dallam és a szöveg érzelmi telítettségét. A szólót éneklő Lipovniczky Kázmér és Halwax Hajnalka teszik teljessé a szívbemarkoló zenei sorokat. (Főoldali képünkön a sandomierzi templom oltára előtt áll az Egressy-kórus, belső oldali első képünkön a finn vendégkórus is melléjük "pártolt", itt éppen még helykeresőben. Lengyelországban otthonosan mozognak a templomban, mély katolicizmusuk éppen vidámabbá és természetessé teszi a helyszínen való viselkedésüket. A bőrdzsekis, tetkós srácok éppen úgy térdelnek a misén, mint a gyerekek és a nénik.)
De haladjunk sorban! Tata szeretetteljes testvérvárosi kapcsolatot ápol Pinczow-val, több kulturális és közéleti találkozót tartottak a két országban. A zenészek és énekesek védőszentjének, Szent Cecíliának ünnepét azonban Kielcében tartják mindig, sok kórus és néhány zenekar részvételével. Az idén kiegészült azzal, hogy Magyarországtól Lengyelország vette az Európai Unió soros elnöki tisztét, s ennek okán meghívták a szentkeresztiek a tatai kórust. A sok fellépő lengyel kórus az EU tagállamainak dalaiból adott elő egy-egy dalt, több iskolai gyerekkar előadása, s megjelenése színesítette a rendezvényt. Finnországból is érkezett egy felnőtt kórus, ők egy alkalommal a magyarokkal és lengyelekkel elköltött közös vacsorán az itthon is ismert népszokás, az andrásolás játékában is részt vettek: folyékony gyertyát öntöttek hideg vízbe, hogy kitalálják a lányok, ki lesz a férjük! Persze az egészet közös dalolás tette teljessé.
A lengyel közigazgatási rendszer kicsit más, mint a magyar, s persze méretei miatt is eltérő. A Szentkereszt vajdaság (Swietokrzyskie) a Sandomierz kerület kivételével a Visztula völgyében fekszik. Kielce 280 ezres lélekszámú, belvárosa szép szecessziós, és 19. századi, illetve 20.század fordulója körül épült, kifogástalanul rendbehozták. Itt itt sok persze a szovjet típusú lakótelep, s a környékbeli falvakban is alig maradt hírmondó a falusi építészetből. A jellegtelen, szinte csúf 70-80-as évekbeli szocialista jelleg dominál többnyire sajnos, a kétszintes, lapostetős házak külsején. A pénzük viszont erősebb, mint a mi forintunk, kicsit talán derűsebbek az arcok arrafelé. Igaz, mély hitük a válságokon is bizonyára hathatósabban segíti őket át.
Az Egressy -kamarakórus húsz éve alakult a Baranyi József, a nemrégiben elhunyt legendás zenei "atya", az idős korában Bózsi bácsiként emlegetett karnagy által alapított nagy kórusból, s azóta Robozné Schőnfeld Zsuzsanna zenetanár, karvezető (jelenleg alpogármester) irányítja. Nemrégiben a zenei minősítőn érték el a legmagasabb fokozatot, elismeréseik, okleveleik magas szakmai színvonalú munkáról tesznek tanúbizonyságot. A kamarakórus tagja Molnár Péter, karnagy és kántor, aki nővérével a nagykórusnak is a kezdetektől tagja. Nagy Sándor 1976-tól forgatja a kottalapokat a basszus szólamban,őt szülei avatták be a közösségi éneklés hangulatába, ami több, mint kedvtelés. Itt szokás és "divat" a hűség! A mostani lengyelországi szereplésen a sok gyermek- és felnőtt kórus között kétségkívül az egyik legkiemelkedőbb produkcióként ismerték el az Egressy Kamarakórus teljesítményét. A szép és tehetséges Ewa Robak karnagy, művészeti igazgató, a kielcei Fermata kórus vezetője nem győzte hangsúlyozni elismerését a fellépést követő hivatalos vacsorán.
A magyar-lengyel tolmács Szymon Budzowski volt (kerezstnevét Siminnak ejtjük), aki Krakkóból érkezett, s naygszerűen beszélt magyarul. Tizenkét éve tanulja különleges és ritka nyelvünket, s ezért mindenki a szívébe zárta a roppant szerény és kedves fiatalembert. Ewelina Ledwójczik anolul beszélt, s meghökkentően hasonlított a fiatal Sophie Marceau-ra - ők ketten mindenben a kórus kedvében jártak. Az európai uniós Szent Ceciliada hangversenyt követően Robozné Schőnfeld Zsuzsannát önkormányzati vezetői minőségében is köszöntötte a magyar csoporttal Ewa Kapa-Spiowska, a vajdaság marsalli hivatalának oktatásért, kultúráért és művelődésért felelős igazgatója.
Nagyon különleges megtisztelés és élmény volt a sandomierzi vasárnapi mise, s az ott adott koncert. Mindenki megilletődött a hely szellemétől, hát még amikor az atya elmesélte a templom és zarándokhely történetét! 1031-ben tragikus halállal halt meg a mi magyar Szent Imrénk a helyszínen, vadkan sebezte halálra az árpádházi királyfit (?). Azért ment Lengyelországba, hogy elvigye magával Magyarországról Krisztus keresztjének egy darabkáját, a legenda szerint most is ott őrzik a nevezetes ereklyét. A templom falán Szent Imre képe függ a 19. századi romanatika felfogása szerint festményen, s nemzetiszín szalag övezte márványtábla hirdeti az ezeréves história emlékét, s a két nép közötti barátságot. Az már csak bájos adalék, hogy a mélyen katolikus ország Szentkereszt nevű megyéjének éppen egy seprűn lovagoló boszorkány a másik jelképe, mivel az egyik sandomierzi dombon, (s éppen a templom dombon) üléseznek állítólag ezek a különleges nőszemélyek az idők kezdete óta. Az uniós pénzből idén épített gyönyörű, eredeti fazonú gerendaház étterme is a Hét főbűn nevet viseli, ahol megvendégelték a finneket és magyarokat a lengyel barátok.






















