Innen vitt el a Halál. Nem akartad elhagyni, megcsalni a tieidet - a betegeidet, akiknek természetes volt, hogy mindig ott vagy, ahol kell, súlyos betegen is. Keveset és ritkán panaszkodtál. Amikor érezted, hogy a szíved rosszalkodik, akkor sem szóltál, mert a szolgálat fontosabb volt, vártak a betegeid. Megérezted a közeledő tragédiát, az elválást, telefonáltál kollégáidnak...nekem is. Sajnos csak utólag értettem meg, hogy ez búcsúzás volt.. Egyébként miért juttattad volna eszembe azt, amit tudtam : "Jánoskám, nagyon szeretlek." A telefont letetted, utána csak a szomorú hírt hallottuk, elmentél... Bár még nem fogtuk fel, talán nem is igaz. Nagyon sajnáljuk, hogy földi barátságunknak vége, de már most irigyelünk, hogy neked sikerült az, ami a legtöbb orvosnak álma, hogy a betegei mellől vigyék a temetőbe. Tata gyászol, 77 évig itt éltél, betegeid gyászolnak, mert úgy érzik, elhagytad őket és 51 év körzeti szolgálat után többet már nem segítesz. Nem tudsz segíteni. Gyászolunk mi is, orvosok. Már most hiányzol, mert lehet, hogy még nem adtál át mindent, amire az élet és a szakma tanított. Kálmánkám, az Isten jutalmazzon azért, amit az emberekért, és főleg a betegekért tettél, több mint fél évszázadon át. Küldj segítséget, ha erőnk és türelmünk fogytán, földi szolgálatunkba hiba csúszik és segíteni kell. Nyugodj békében. Neked a megérdemelt pihenés most kezdődik.

dr. Pálfi János barátod és kollégád