Dr. Gárdai Kálmán

Innen vitt el a Halál. Nem akartad elhagyni, megcsalni a tieidet - a betegeidet, akiknek természetes volt, hogy mindig ott vagy, ahol kell, súlyos betegen is. Keveset és ritkán panaszkodtál. Amikor érezted, hogy a szíved rosszalkodik, akkor sem szóltál, mert a szolgálat fontosabb volt, vártak a betegeid. Megérezted a közeledő tragédiát, az elválást, telefonáltál kollégáidnak...nekem is. Sajnos csak utólag értettem meg, hogy ez búcsúzás volt.. Egyébként miért juttattad volna eszembe azt, amit tudtam : "Jánoskám, nagyon szeretlek." A telefont letetted, utána csak a szomorú hírt hallottuk, elmentél... Bár még nem fogtuk fel, talán nem is igaz. Nagyon sajnáljuk, hogy földi barátságunknak vége, de már most irigyelünk, hogy neked sikerült az, ami a legtöbb orvosnak álma, hogy a betegei mellől vigyék a temetőbe. Tata gyászol, 77 évig itt éltél, betegeid gyászolnak, mert úgy érzik, elhagytad őket és 51 év körzeti szolgálat után többet már nem segítesz. Nem tudsz segíteni. Gyászolunk mi is, orvosok. Már most hiányzol, mert lehet, hogy még nem adtál át mindent, amire az élet és a szakma tanított. Kálmánkám, az Isten jutalmazzon azért, amit az emberekért, és főleg a betegekért tettél, több mint fél évszázadon át. Küldj segítséget, ha erőnk és türelmünk fogytán, földi szolgálatunkba hiba csúszik és segíteni kell. Nyugodj békében. Neked a megérdemelt pihenés most kezdődik.

dr. Pálfi János barátod és kollégád

Tisztelt Kálmán Bácsi!

Nagyon mélyen érintette egész családunkat az a váratlan hír, hogy eltávozott közülünk. Nekem tizenöt éves korom óta az orvosom volt, és a szüleimet is nagyon régóta kezelte nagy odaadással. Még a mai napig sem tudom elhinni, hogy már nincs közöttünk. Nagyon tetszik hiányozni, annak ellenére, hogy nem túl sűrűn látogattam a rendelőt, bár ezt a szüleim megtették helyettem is sajnos. Soha nem fogom elfelejteni, hogy bejött hozzám a kórházba vigasztalni, amikor várandós kismama voltam, és magas volt a vérnyomásom. Megmérte, és azt mondta:„ Katikám, ez bizony annyi, de én már világra hoztam olyan csecsemőt is, akinek az édesanyja sokkal súlyosabb beteg volt, és a baba egészségesen jött a világra, sőt az anyukának sem lett semmi baja.” Valóban, ahogy a Tatai Televízióban nyilatkozott, a vigasz óriási segítség. Tudtuk, hogy nagyon beteg Kálmán bácsi. Csodáltuk a kitartását, azt, hogy ilyen betegen is képes autót vezetni, ha kellett, kimenni beteg emberekhez. Tiszteltük az emberek iránti szeretetét, és azt az orvosi elkötelezettséget, amelyet bizonyított élete során. Nagyon szeretnénk megköszönni azt, amit értünk tett, és a jó Isten áldja meg odaadó, példamutató munkáját. Soha nem fogjuk elfelejteni. Tisztelettel: egyik betege Németh Katalin és családja